Friss topikok

  • Chavez: A dinnye igazi, vagy a készlet része vajon? (2010.08.22. 16:06) Figurák 2.
  • Chavez: Lájk (2010.07.26. 01:19) 35 mozi 2 percben, azaz 35mm
  • Chavez: Jelentem, megnéztem a trélert. :) Egy szót se értettem belőle. :D (2010.07.26. 01:15) Heaven's Door
  • raveon: Hé, csinálj valamit a knetes privátlehetőségeddel, mert nem tudok sunyiba üzenetet küldeni neked! :D (2010.07.04. 08:00) Fujiko Coffee
  • Chavez: Hehe, tök jó. :) Jó lenne tudni, hogy miket beszéltek, úgy nyilván több értelmet nyerne. De techni... (2010.06.02. 16:16) Egy új tehetség

ZONGO BLOG

Képregény, zene, minden

Empathy Is The Enemy + The Red Right Hand (Hellblazer 216-222 és 224-228)

2008.06.26. 15:20 | raveon | 4 komment

Mike Carey távozása után (aki hat tépébényi Hellblazert tudhat „magáénak”, tényleg zhalasz, az mennyi lenne ausztrál helikopterben kifejezve?) egy hosszabb írói vendégszereplés következett, méghozzá a skót írónő Denise Mina személyében. A Glasgow-i születésű hölgy megemlíti a honlapján, hogy ír képregényeket, de túl sokat nem tudunk meg a dologról azon kívül, hogy megemlíti ezt a két, voltaképpen csak együtt működő sztorit ill., hogy elvileg 2007-re volt várható egy, az „A Sickness in the Family” címre keresztelt graphic novel, a DC által publikálva. Sajnos nem találtam róla sokat, kivéve két fekete-fehér panelt, amik mondjuk jók voltak, de semmi sem utalt arra, hogy ez már megjelent.

 

 

Szóval. Remek történetvezetés, meglepetések, magyarázatok és megoldások, amiket nem tudom honnan vett elő, mert teljesen logikusak voltak, mégse várta volna egyiket sem az ember és ettől voltak ennyire szórakoztatóak. Ez volt az első gondolatom, amikor befejeztem a sztorivonalat.

 

Nem tudom miért, de az első néhány oldal szövege nekem mintha kissé zötyögősen indult volna, onnantól viszont nem volt megállás. Mina megemlíti a honlapján, hogy eredetileg abból indult ki, mi van, ha a halál utáni meleg, lágy fények és üdvözlő barátok fogadása tulajdonképpen csapda? Esetleg mi van, ha nem csak a Mennybe vagy a Pokolba lehetne jutni. Ehhez mondjuk nem kell különösebb fantázia, nyilván elégszer szórakoztak már el ezzel az ötlettel képregényekben, olcsó horrorkönyvekben, de ahogy az egész felépül itt, na az a nem semmi. Hisz mekkora ötlet már az alapja az egésznek, hogy empátiát szórnak szét, mintha valami vírust terjesztenének el és ezzel elérnék a békét a Földön. Na persze, ez a Micimackóban lehet, hogy még működne is, csakhogy itt egy Vertigo képregényről van szó, ahol finoman szólva se a legideálisabbak az alapszituációk, hát még ha kiderül, hogy gáz van.

 

Constantine a szokásos cigi-sör kombót élvezi valamelyik bárban, amikor egy fazon, aki Chris Cole-ként mutatatkozik be, azzal jön elő hogy a segítségére lenne szükség, mert minden valószínűség szerint aznap meg fog halni. A helyzet elmagyarázása közben a láncdohányos mágus, miközben elkezdik foglalkoztatni bizonyos kérdések, „elkapja” az empátiát és szó mi szó, nem látjuk túl gyakran például pénzt dobálni hajléktalanok poharába. A kérdéseknek és vélhetőleg az empátiának köszönhetően  elindul megoldani a dolgokat Cole-lal. Nem fogom elmesélni konkrétan a sztori menetét, mert ha esetleg valakit érdekelne, azt nem akarom megfosztani attól az élménytől, ahogy az egész kibontakozik. Azt azonban kénytelen vagyok elárulni, - bár lényegében ezt a cím is sejteti - hogy ez a felfokozott empátia nem sül el jól, sőt konkrétan a világvége felé tartunk ezzel (persze mikor nem?). Azt hogy nagy a probléma, lényegében Constantine már az elején észreveszi, hiszen feltűnnek az úgynevezett praexisek, akik ott gyülekeznek, ahol sok ember hal meg vagy legalábbis fog. Ezek a lények a frissen halott emberek lelkeivel táplálkoznak és az adott helynek köszönhetően éppen melegítőfelsős gangtagoknak álcázzák magukat – már amennyire tudják, hisz jó randa a pofájuk.

 

„Hőseink” eljutnak Glasgowba, ahol Steve Evans várja már őket és aki Cole-t küldte Constantinehoz, bár utóbbi még soha nem hallott Evansről. Miután Evans bemutatja fantasztikus tervét és Constantine belemegy a játékba, beindul az Empátia Motor és megkezdődik az igazi baj: az empátia miatt az emberek átérzik mások fájdalmát, akik a közelben vannak és ilyen mennyiségben képtelenek elviselni, öngyilkossági roham indul meg a városban és csak azok maradnak életben, akikkel pszichésen alapvetően nem stimmel valami. Itt végződik a hét részes Empathy Is The Enemy és itt kezdődik az öt részes The Red Right Hand (gyanítom, Mina bírja a Nick Cave And The Bad Seeds-et, szerintem is a Vörös Jobb Kéz az egyik legjobb szám a Rossz Geciktől).

 

A kedvenc részem volt az RRH első füzete, ahogy körbejárkálják a halott és katonákkal elszigetelt Glasgowt – mindketten más céllal. Míg Evans azon filózik, hogy mit művelt és hogyan csinálhatná vissza, Constantinenak az a legnagyobb problémája, hogy már csak két szál cigi van a dobozában és elkezdi felkutatni a környező ABC-ket. Miután nem talál, a katonák nem fogják kiengedni és a helikopterek által ledobott segélyszállítmányok is csak kaját és vizet tartalmaznak, belemegy abba, hogy rendberakják a dolgokat, már amennyire lehet persze. Aztán megjelennek Constantine régi ismerősei hirtelen (egyikük egyből jól képen is veri) egy rakás cigivel és a motivációnak úgy néz ki lőttek. A folyamatos agyalás közben – merthogy jön a világvége bizonyos dolgok miatt ugye - Evansnek egy utolsó megoldás jut az eszébe: önkénteseket hívni, akik tele vannak pozítivummal, így majd legyőzhető lesz a közelgő káosz, mielőtt végleg elszabadulna az. Jön mindenki, átlagemberek, különböző vallások képviselői és Johnnak feltűnik, hogy ezek az emberek nem feltétlenül alkalmasak a célra, de akkor már bent vannak. Hogy min dől el az egész? Ilyet is csak egy brit tud kitalálni, sportműveltebb olvasók láthatták is már előre a történet végét, vagyis inkább… Váó! Az eszem megáll, hogy kerüli el megint az apokalipszist az emberiség. Mindezután egy okos megoldással a felelős (az igazi, nem Evans) is megkapja a magáét.

 

Szögezzünk le valamit, mielőtt belemennék a rajzokba. Amióta a Hellblazert tavaly nyár óta veszem, azóta Leonardo Manco az egyik kedvenc képregényrajzolóm. Kissé elfogultnak tűnhetek így hát vele, de tény hogy az argentin alkotó 2004 óta rajzolja a Hellblazert és azért ez nem semmi, ritkán van olyan régóta menő, nem véglegesre tervezett sorozatnál, hogy –kisebb vendégszereplések megszakításával persze – ennyi év óta rajzoljon valaki sorozatot. Manco sötét hangulatú rajzai tökéletesen passzolnak a HB világához, amúgy szerintem a zombikat, szörnyeket és az autókat rajzolja a legjobban. Az autóknál és az épületeknél egyébként időnként az az érzésem, mintha a Photoshop Threshold vagy más program hasonló funkciójával torzítana el fényképeket és úgy rakná be a képregénybe, de valószínűleg megrajzolja. Mindenesetre ez a zavaros hatás illik a figurák időnként vészjósló vonásaihoz.

Ami viszont nem tetszett, hogy a negyedik rész végén van egy festmény, amit John és Cole nézegetnek és ami tök jól van megcsinálva, a következő elején meg szó szerint csak firkantva van. Utóbbi is jó lett volna, ha az előzőben is az van. De nem. Nem igazán tudom ezt hova rakni, hiszen mi célja lett volna ezzel? Ami viszont inkább csak furcsa és ez valószínűleg direkt van így az a vonal időnként nagyon eltérő vastagsága, mintha bizonyos képek csak kisebb méretben illenének bele az oldalba. De ez nem jelent különösebben semmit, néhány ilyen panelról van szó mindössze, ráadásul hangulatilag ugyanúgy hozzák a „kötelezőt”. Amit még megfigyeltem, hogy Constantinenak mostanában kicsit más az orra, pedig ugyanaz a kihúzó ezeknél is és a mostaniaknál is.

Nem tudom, mennyi jött le ebből az összegzésből, de tényleg összetettebb sztoriról van szó, okos és/vagy ügyes megoldásokkal, kapcsolódásokkal. Viszont ha valaki ezzel kezdene Hellblazert olvasni, ajánlanám, hogy olvassa el mondjuk a nálunk a négy számot megélő Vertigo válogatás HB sztorijait előbb. Csak azért hogy lássa, Constantine mennyire egy pofátlan és nemtörődöm fazon, így jobban átjön majd az időnként előbújó mókássága annak, ahogy az empátia által viselkedik.

 

Amúgy jó volt végre látni egy hosszabb, jelen esetben tizenkét részes sztorit az utóbbi évekből – mégha hivatalosan ketté is van osztva – hiszen mostanában a Vertigo is főként 5-7 egybefüggő részekben gondolkodik, teljesen meglepődtem, hogy a Brian Wood (DMZ, Demo) kiagyalta Northlanders-el bevállaltak kezdésre 8 egybefüggő részt nemrégiben, ráadásul azt is majd csak 10 dolcsiért árulják, ahogy az induló Vertigo tpb-ket szokták indítani, hogy szokjál rájuk olcsóbbért, jólárasítva. Ennek csak örülni tudunk, persze.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://zongo.blog.hu/api/trackback/id/tr51540675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fdave 2008.06.26. 21:13:14

Chavez most jól megkapta..:)

Chavez 2008.06.26. 21:54:31

Meg bizony és köszi! :)

Egyébként pont a napokban kezdtem el előről a HB-t, mert már kezdtem unni az össze-vissza utalgatásokat, amiket nem értettem, vagy nem emlékeztem már rájuk. Megunhatatlan, bár néha szívem szerint rontást küldenék az írókra.

Sajnos ezért most az új számokat hanyagolom, de majd belehúzok. :)

zhal 2008.07.23. 21:59:02

Ausztrál helikopterben ez kétegészegytized vertigogallonnyi, ami átszámítva negyvenkettő. Látatlanba.

Hm, jó volt olvasni újra - te is el tudsz követni jó hosszú mondatokat ám! :) Kiváncsi lettem volna pár oldalra vagy képre, főleg, amikor azokat részletezed.

Ezek a legjobb írások, amik nem csak hatásvadásznak, hanem meg is tudnak győzni.

raveon 2008.07.24. 11:36:50

Köszi. Hát ja, ezekre a hosszú mondatokra jobban odafigyelhetnék.

Képek: pont az első munkanélküli hétfőmön vettem meg Vladiéktól ezeket és úgy mentem vissza a boltba elintézni a kilépési dolgokat. Elvileg tudtam volna szkennelni, de inkább az foglalkoztatott, hogy rendben lesz-e a fizu meg a papírok meg nem is gondolkoztam azon, hogy majd erről írok valamit. Itthon is van szkenner, de jó szar, na majd azért a következő íráshoz bepróbálkozok vele, mert tényleg jó lenne mutogatni ezt-azt.

Egyébként eredetileg azért kezdtem el írni a blogra, hogy néhány embernek - főként akikkel így vagy úgy, de szoktam diskurálni ilyenekről - kifejtsem egy kicsit részletesebben a véleményemet, élményeimet. Persze örülök, ha ezen a körön kívül valaki elolvassa esetleg még tetszik is neki.
süti beállítások módosítása