Kátrány és Toll 1-2+gyűjteményes
Hazánkban a képregénykiadás jó pár éve mozgolódik, mi több, egyre nagyobb méreteket ölt, lassan elérve a maximális felvevőpiac mértékét. Időről időre újabb füzetek, albumok kerülnek kiadásra, és a legtitkosabb igények is lassan kielégülnek, mármint ami a képregényeket illeti. Ebben a közegben persze még mindig van mit behoznunk más nemzetekhez képest, így természetes, hogy egyes karakterek jobban, míg mások kevésbé, vagy egyáltalán nem ismertek kis betokosodott, és behatárolt hazánkban.
Ezen utóbbi szereplők színrelépését hozta a Kátrány és Toll önköltséges nonprofit képregénygyűjtemény első száma 2006. novemberében. A standard fekete-fehér magazin 32 oldalon mutat be főként DC és Dark Horse képregényeket, olyanokat, amik eredetileg is fekete-fehéren jelentek meg. Maga az újság nagyon szép kivitelezésű, hajszál híján 500 Ft-os árát pedig tökéletesen megéri.
Az első számot egy Batman sztori nyitja. Odaát, a tengerentúlon gyakori, hogy minden szuperhősnek csinálnak egy, vagy némely esetben több fekete-fehér albumot, ahol a karakter készítője előtt, vagy bármi más okból tisztelegve a szakma legjobbjai írnak és rajzolnak egy-egy rövidebb történetet. Batman ilyen albumai a Batman Black & White címet viselik, és több is készült belőlük. (Itthon a Fekete Fehér Képregényantológia, valamint a Papírmozi kiadványok szemezgetnek még belőlük.) Ezt a sztorit Neil Gaiman, a világhírű író (itthon nemrég mutatták be a regényéből készült Csillagpor című filmet), valamint Simon Bisley, egy nagyon ismert és elismert rajzoló jegyzi. Érdekessége, hogy ironikusan fogja fel Batman világát, nyoma sincs bűnüldözésnek, esetleg céltalan röpködésnek. Nekem ez a kedvenc történetem tőle.
A Denevérembert követi Buffy egy kalandja, ami külcsínre nagyon tetszetős, a sztori pedig vicces.
Az újság nagy dobása (számomra) viszont még hátra van. Hellboy itthoni első megjelenése ugyanis (dobpergés Hölgyeim és Uraim ezen magazin lapjain következett be! Örök hálám ezúttal is a szerkesztőséget kergetheti a sírig. Mike Mignola Hellboy univerzuma több szempontból is egyedi. Rajzstílusa egyből felismerhetővé teszi, a folklorisztikus történetjegyek, a misztikum állandó jelenléte mind-mind hozzájárultak tekintélyéhez, természetesen nem véletlenül. Az végzet jobb keze című történetben maga Hellboy meséli el élete fontos momentumait, persze kellő ködösítéssel, mégis logikus kezdésnek tekinthető. A rajzok itt is nagyon rendben vannak, a párbeszédek fordításai szintén tökéletesek, erőltetettnek egyáltalán nem hatnak, szóval egyértelműen a füzet csúcssztorija!!!
Usagi Yojimbo a szamurájnyúl történeteit itthon a Vad Virágok Könyvműhely indította el rendszeresen megjelenő sorozat formájában. Egy urát vesztett szamurájnyúl rövidebb-hosszabb történeteit tartalmazzák a kötetek. Itt most egy történetet kapunk kedvenc nyulunktól, Az adó és a halál a címe, és vicces, csattanóval végződő sztori elég ugródeszka lehet az olvasónak a kötetek beszerzéséhez.
Az első füzetet egy furcsa figura, a bájosan erőszakos Lenore egyoldalasa zárja. A Bice béka kellően beteg történet egy ártatlan játék tragikus végkimeneteléről. Lenore persze semmiről sem tehet...
A második füzet 2007. októberében jelent meg, ami valljuk be, elég hosszú idő két szám között. Mindez persze az elején taglalt önköltséges jelzők miatt következett be, ugyanis mivel ezen füzetek nagyon kevés helyen beszerezhetőek (a linken viszont biztosan), el kellett annyit adni az elsőből, ami már nullszaldósra hozta ki azt. Így készült el az új kiadvány. Az előző fehér alapú borítója helyett most stílszerűen fekete alapú díszeleg az elején. Ez a szám ha lehet ilyet mondani még nagyobb neveket tartogat így kinyitás előtt is a borító alapján, mint előde.
Egy eddig számomra is teljesen ismeretlen karakter, Grendel egy szépen megrajzolt történetével indul az újabb utazás. Az ördög ügyvédje egy sztori egy ügyvédről, aki félrelépései miatt megbűnhődik, de természetesen nem halállal, hanem Grendel szolgálataival. Grendel történetei elég erőszakosak, itt ebből egy kis ízelítőt kapunk. A karakter kiötlője, Matt Wagner írta, Tim Sale pedig rajzolta. (Tim Sale sok képregényből lehet ismerős, leghíresebb talán Jeph Loebbel közösen elkészített Batman: The long halloween. Jeph egyébként a Lost című sorozatnál is tevékenykedett.)
Őt követi Hellboy, hogy még az előzőnél is jobb sztorit szolgáltasson. Itt már megjelenik állandó társa, Abe Sapiens is. Jelenleg hazánkban forgatják a Hellboy mozi második részét, tehát aktualitása is van a dolognak. Mike Mignola ismét egy érdekes irományával, rajzolmányával lepett meg minket. A misztikum még nagyobb szerepet kap, a rajzstílus pedig a szokásos színvonalat hozza.
Egy Predator sztori is helyet kapott a második számban. Ez a szereplő valahogy nem nőtt a szívemhez, de fanoknak mindenképpen kötelező. Maga a történet elég jó, a rajzok szintén.
Legutóbb egy Lenore sztori zárta a lapot, most Lenore készítőjének egy másik karaktere, Az utolsó robot került bele. Aranyos mese a robotról, aki egyedül maradt a bolygóján. Persze a beteges hozzáállás, csakúgy mint Lenore-nál, itt is megjelenik, de poént nem lövök le.
A hátsó borítóra még egy A busz strip is ráfért, ez méltó lezárását jelenti a második Kátrány és Tollnak.
Nemrég 10 példányban megjelent a két szám gyűjteményes kiadása, ami számozva került a vevőkhöz. Sikerült belőle (4. számú) szereznem, de rossz hír, ebből már nincs eladó példány.
Végezetül összegezve mindezt. A Kátrány és Toll egy 32 oldalas, fekete-fehér képregénygyűjtemény, ami nagyobb kör figyelmére is érdemes lenne, és ha hinni lehet a kósza híreknek, 2008-ban két szám is megjelenik belőle, valamint egy meglepetés különszám, aminek a témája még meglepetés. Még előttem is...:)
itt tudjátok megrendelni:
Ezen utóbbi szereplők színrelépését hozta a Kátrány és Toll önköltséges nonprofit képregénygyűjtemény első száma 2006. novemberében. A standard fekete-fehér magazin 32 oldalon mutat be főként DC és Dark Horse képregényeket, olyanokat, amik eredetileg is fekete-fehéren jelentek meg. Maga az újság nagyon szép kivitelezésű, hajszál híján 500 Ft-os árát pedig tökéletesen megéri.
Az első számot egy Batman sztori nyitja. Odaát, a tengerentúlon gyakori, hogy minden szuperhősnek csinálnak egy, vagy némely esetben több fekete-fehér albumot, ahol a karakter készítője előtt, vagy bármi más okból tisztelegve a szakma legjobbjai írnak és rajzolnak egy-egy rövidebb történetet. Batman ilyen albumai a Batman Black & White címet viselik, és több is készült belőlük. (Itthon a Fekete Fehér Képregényantológia, valamint a Papírmozi kiadványok szemezgetnek még belőlük.) Ezt a sztorit Neil Gaiman, a világhírű író (itthon nemrég mutatták be a regényéből készült Csillagpor című filmet), valamint Simon Bisley, egy nagyon ismert és elismert rajzoló jegyzi. Érdekessége, hogy ironikusan fogja fel Batman világát, nyoma sincs bűnüldözésnek, esetleg céltalan röpködésnek. Nekem ez a kedvenc történetem tőle.
A Denevérembert követi Buffy egy kalandja, ami külcsínre nagyon tetszetős, a sztori pedig vicces.
Az újság nagy dobása (számomra) viszont még hátra van. Hellboy itthoni első megjelenése ugyanis (dobpergés Hölgyeim és Uraim ezen magazin lapjain következett be! Örök hálám ezúttal is a szerkesztőséget kergetheti a sírig. Mike Mignola Hellboy univerzuma több szempontból is egyedi. Rajzstílusa egyből felismerhetővé teszi, a folklorisztikus történetjegyek, a misztikum állandó jelenléte mind-mind hozzájárultak tekintélyéhez, természetesen nem véletlenül. Az végzet jobb keze című történetben maga Hellboy meséli el élete fontos momentumait, persze kellő ködösítéssel, mégis logikus kezdésnek tekinthető. A rajzok itt is nagyon rendben vannak, a párbeszédek fordításai szintén tökéletesek, erőltetettnek egyáltalán nem hatnak, szóval egyértelműen a füzet csúcssztorija!!!
Usagi Yojimbo a szamurájnyúl történeteit itthon a Vad Virágok Könyvműhely indította el rendszeresen megjelenő sorozat formájában. Egy urát vesztett szamurájnyúl rövidebb-hosszabb történeteit tartalmazzák a kötetek. Itt most egy történetet kapunk kedvenc nyulunktól, Az adó és a halál a címe, és vicces, csattanóval végződő sztori elég ugródeszka lehet az olvasónak a kötetek beszerzéséhez.
Az első füzetet egy furcsa figura, a bájosan erőszakos Lenore egyoldalasa zárja. A Bice béka kellően beteg történet egy ártatlan játék tragikus végkimeneteléről. Lenore persze semmiről sem tehet...
A második füzet 2007. októberében jelent meg, ami valljuk be, elég hosszú idő két szám között. Mindez persze az elején taglalt önköltséges jelzők miatt következett be, ugyanis mivel ezen füzetek nagyon kevés helyen beszerezhetőek (a linken viszont biztosan), el kellett annyit adni az elsőből, ami már nullszaldósra hozta ki azt. Így készült el az új kiadvány. Az előző fehér alapú borítója helyett most stílszerűen fekete alapú díszeleg az elején. Ez a szám ha lehet ilyet mondani még nagyobb neveket tartogat így kinyitás előtt is a borító alapján, mint előde.
Egy eddig számomra is teljesen ismeretlen karakter, Grendel egy szépen megrajzolt történetével indul az újabb utazás. Az ördög ügyvédje egy sztori egy ügyvédről, aki félrelépései miatt megbűnhődik, de természetesen nem halállal, hanem Grendel szolgálataival. Grendel történetei elég erőszakosak, itt ebből egy kis ízelítőt kapunk. A karakter kiötlője, Matt Wagner írta, Tim Sale pedig rajzolta. (Tim Sale sok képregényből lehet ismerős, leghíresebb talán Jeph Loebbel közösen elkészített Batman: The long halloween. Jeph egyébként a Lost című sorozatnál is tevékenykedett.)
Őt követi Hellboy, hogy még az előzőnél is jobb sztorit szolgáltasson. Itt már megjelenik állandó társa, Abe Sapiens is. Jelenleg hazánkban forgatják a Hellboy mozi második részét, tehát aktualitása is van a dolognak. Mike Mignola ismét egy érdekes irományával, rajzolmányával lepett meg minket. A misztikum még nagyobb szerepet kap, a rajzstílus pedig a szokásos színvonalat hozza.
Egy Predator sztori is helyet kapott a második számban. Ez a szereplő valahogy nem nőtt a szívemhez, de fanoknak mindenképpen kötelező. Maga a történet elég jó, a rajzok szintén.
Legutóbb egy Lenore sztori zárta a lapot, most Lenore készítőjének egy másik karaktere, Az utolsó robot került bele. Aranyos mese a robotról, aki egyedül maradt a bolygóján. Persze a beteges hozzáállás, csakúgy mint Lenore-nál, itt is megjelenik, de poént nem lövök le.
A hátsó borítóra még egy A busz strip is ráfért, ez méltó lezárását jelenti a második Kátrány és Tollnak.
Nemrég 10 példányban megjelent a két szám gyűjteményes kiadása, ami számozva került a vevőkhöz. Sikerült belőle (4. számú) szereznem, de rossz hír, ebből már nincs eladó példány.
Végezetül összegezve mindezt. A Kátrány és Toll egy 32 oldalas, fekete-fehér képregénygyűjtemény, ami nagyobb kör figyelmére is érdemes lenne, és ha hinni lehet a kósza híreknek, 2008-ban két szám is megjelenik belőle, valamint egy meglepetés különszám, aminek a témája még meglepetés. Még előttem is...:)
itt tudjátok megrendelni:
