Igen, ide is eljutottunk, a különszámmal egyidőben megjelent a KÉT harmadik száma is. Kivitelezésében hasonlóan más elődjeihez képest, és hasonlóan tökéletes, mint az Aliens-es különszám. Egyedül a egy történet az, ami az újság történetében kvázi először ténylegesen is kifogásolható.
Számomra külön öröm, hogy kedvenc kiadóm, a Dark Horse képregényei képezik a KÉT gerincét, a harmadik számban egy pároldalas, Lenore holdudvarából kilépett képregényt leszámítva minden történet a Sötét Ló égisze alatt jelent meg anno. Mindegyikük a kint régebben nagy népszerűségnek örvendő, a nálunk megjelent FF-ek, illetve PM-ekhez hasonló antológia jellegű, ám annál sokkalta vékonyabb Dark Horse Presents-ben jelent meg.
A borítón, ami nagyon ízlésesen eltalált, egy Terminator felsőteste áll, az első szám Bisley-s Batman-es borítója után másodszámú kedvencemmé vált, amint megpillantottam.
A harmadik szám szám szerint négy képregényt tartalmaz, melyek kiválasztása szerény véleményem szerint nem sikerült tökéletesre, és ez az, amit fentebb felemás érzésnek neveztem.
Meggyőződésem, hogy valami varázslat folytán azok az emberek, akik egyszer a szentháromság egyikébe (nevek szerint: Aliens, Predator, Terminator) beleszeret, az egyszerre mindháromba habarodik bele. Mi tagadás, ezeknek az embereknek, akik bizonyára nincsenek kevesen, maga a kánaán ez a kiadvány, azonban hozzám hasonlóan vannak olyanok is, akik nem igazán rajonganak ezen karakterek után. Azt akarom kihozni ebből, hogy felesleges szerintem egy kiadványban akárcsak kettőt is szerepeltetni közülük, inkább oszoljanak meg jobban a későbbi számokban ezek. Ne maradjanak ki természetesen, csak jobban legyenek elosztva a dolgok. Még jó, hogy az Aliens különszámban kapott helyet. Mondhatjátok, hogy légy nyitott fdave!, de erre én azt mondom, hogy az vagyok, és természetesen megadok mindegyik történetnek egy-egy esélyt. Tehát eleve, ha egy olyan fordulatos, érdekes képregényt olvasok, ami nem hagy nyugodni utána napokig, akkor lehet Predator (stb) is a főszereplő, én imádni fogom. De ez itt csak felemásan sikerült, erről később.
A Kátrány és Toll honlapján sokáig, pontosabban a megjelenésig titkolt cím került a harmadik szám elejére, ez pedig nem más, mint (hűha, egy újabb hazai premier a KÉT lapjain? Biza'!!!): G O O N ! ! !
Igen-igen, bár ez nektek már a borítóképből kiderült, én mégis hatalmas örömmel vettem tudomásul anno, hogy a keménycsávó történeteit magyarul is olvashatom. Eric Powell nyolcoldalasa tökéletes kezdés, olvasása után azt kell, hogy mondjam, hogy ha csak ebből az egyből állna az egész kiadvány, én akkor is megvettem volna. A hazai fordításban Goon, a zsivány története hangulatában nagyon hozza az eredeti képregények feelingjét, és mondanom sem kell, hogy Frankyvel is találkozunk, meg még sok más érdekes teremtménnyel. A csodásan kitalált magyar címet viselő képregény, A hal haláli halála tökéletesen eljátszik a képregény eszközeivel, több dimenzió jelenik meg egyszerre a lapokon, hisz egy nagyobb erő, egy a történet szempontjából a fölött elhelyezkedő szereplő (alkotó) is részesévé válik a történteknek. Hasonlóan kifacsart dolog ez, mint Gaiman és Bisley Batman története, de itt a humor áll a középpontban. Gyönyörű rajzokkal párosulva mesél egy igen fura történetet, ami majdhogynem a háttérbe is szorul, számomra legalábbis nem ez volt az elsődleges. Jókat röhögtem rajta, nagyszerű kezdés, bravó!
Goon fergeteges sikere után le is tettem az újságot, hisz fel kellett dolgoznom ezt az egészet, és csak néhány óra után merültem el újból a KÉT-ben. A zsiványt éles váltással Predator követte. A harmadik KÉT leggyengébbje, ezt bizton állíthatom. A rajzokkal semmi probléma nem volt, hisz imádok elveszni az ilyen részletes ábrázolásban, különösen, ha fekete fehérek. Ilyenkor több percig bámulok akár csak egyetlen panelt is, kikeresek minden részletet, nehogy felületesen tovább olvassak, így megfosztva magam több élménytől is. Tehát a rajzok nagyon ottvoltak, a történet viszont ismét abba a hibába esett, amit a különszámnál is említettem, tehát egy kaptafa. Nincs elhelyezve a történelemben, ami a legkisebb baj, hisz az egyenruhákból kitűnik, hogy náci egyenruhások a gonoszok. Belecsöppenünk valamibe, amiről nem tudjuk, hogy micsoda, és miért van úgy, de nincs is erre idő, mert a történet pereg tovább. Kincsekről szerzünk tudomást, meg mészárlásról, és jön Predator. Nem mondom, nagyon hatásos belépő, de mit keres ott, vagy úgy egyáltalán mik az indítékai. A filmekben sem voltak, na de akkor hogy lehet rajongani érte? Legyak mindenkit, egy kivétellel, ahogy egy korábbi KÉT-ben is tette. Látványosan teszi mindezt, tehát az író végülis érti a dolgát, de annyira megfoghatatlan az egész, és annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy inkább a rossz képregény kategóriájába sorolnám ezt a szösszenetet.
De ne gondolja ám senki sem azt, hogy folytatom a fikázást. Mert nem! Eddigi KÉT-es élményeim netovábbja ugyanis csak most jön! Terminator történetek közül eddig egyet olvastam, ami szintén nem volt rossz, de az négy füzet erejéig nem nyújtott annyit nekem, mint mezei olvasónak, mint ez a tízoldalas képregény. Rajzokra nem is vesztegetek szót, gyönyörűek és tudatosak ezek a hanyag karakterek és hátterek, a káosz uralkodik minden panelen. Csodálatos. A történet a Predatorral szemben viszont ezerszer kidolgozottabb, hatásosabb és élvezetesebb. Különbség még az is, hogy el van helyezve időben a dolog, és VANNAK INDÍTÉKAI A SZEREPLŐKNEK. Nagy betűvel írom, mert tényleg így van. Iszonyú élmény volt olvasni, és az, hogy a végsőkig nem tudjuk, hogy kinek a monológjait olvassuk végig a történeten keresztül, nálam abszolút nyerő. A szereplők hullanak itt is, de van cél, aminek kimeneteléről csak sejtésünk lehet, konkrét dolgok nem mondatnak ki, így elérve azt, hogy ne merüljön feledésbe a dolog. Már hogy merülne, nálam biztos, hogy nem. Minden egyes panel, és mondat egyaránt fontos, a sztáríró, Alan Grant nagyszerű munkát végzett. Az olvasás lendülete egyszer sem törik meg, bár néhány szor el kell gondolkodni azon, hogy ki is halt meg éppen. Fokozatosan adagolja az adrenalint, a feszültség az utolsó oldalig egyfolytában nő, hogy aztán egy csodás fináléban teljesedjen ki. Csak szuperlatívuszokban tudok erről beszélni, na ezt übereljétek, KÉT-es srácok!
Mint már azt megszokhattuk, ismét egy Lenore-szerű rövid képregénnyel záródik a szám. A szellem és a kígyó első olvasatra nem igazán tetszett, amit furcsállottam is, hisz az összes eddigit imádtam. Aztán megnéztem mégegyszer, és jött a felismerés, kábé így, hogy JAAAAAA!, és be is került a kedvencek közé. Aranyos kis történet, aranyos, egyből megszerethető karakterekkel, a szellem számára pedig kimagyarázhatatlan és visszautasíthatatlan zárással. Nem spoiler volt ez, nézzétek meg ti is! Az viszont kicsit rontott az összképen, hogy szerintem, persze javítsatok ki nyugodtan, nem fekete-fehérben jelent meg eredetiben ez a sztori. Kicsit furák a színek, pontosabban az fura, hogy színek vannak, pedig meg lehetne oldani ezeket a rajzokat egyszerűbben is, ha tudom, hogy színek nélkül fog megjelenni. Természetesen ez mit sem von le a képregény élvezhetőségéből!
Köszönöm az élményeket, KÉT, és néhány észrevétellel azért még kiegészíteném az eddigieket. Többé-kevésbé sikerült az összes eddigi szám esetében megfelelő sztorikat kiválogatni, én szívesen látnék továbbra is GOON, Hellboy, esetleg Grendel képregényeket. Esetleg a kiadvány bővülhetne is annyival, hogy mondjuk egy-két oldal erejéig olvasmányosabbra vennék a figurát, és szöveges oldalakat is tartalmazna. Lehetne esetleg Dark Horse történeti áttekintés, az aktuális szám egy sztorijának karakterét, készítőjét bemutató írás, stb.
Megfogadjátok, vagy nem, én akkor is vásárlótok leszek, a világért sem hagynám ki a következő számokat!
Harjá KÉT!

ui.: FIGYELEM! FIGYELEM!
 A KÉT "normál" árusítása megszűnik, úgyhogy a következő, tehát negyedik számtól kezdve nagyon limitált példányszámban fog megjelenni a kiadvány. Ez azt jelenti, hogy a honlapon kell szólni, ha valaki szeretne egy-egy példányt, és az így összegyűlt megrendelők példányait nyomják csak ki, tehát kvázi nem lesz a későbbiekben beszerezhető a KÉT. Időben szóltam, tengernyi az időtök, szóval irány a honlap, és tessék előrendelni!
katranyestoll.uw.hu/
Fdave