Direkt nem egy Nirvana vagy Pearl Jam klippet akartam berakni, hiszen futott még pár zenekar ezen cím alatt. De most nem is az Alice in Chains vagy a Soundgarden jön, hanem néhány olyan banda, akiket annyira nem játszanak a nosztalgiázó zenetévék.

L7 - Pretend we´re dead

A los angeles-i L7 lényegét tekintve nemcsak a grunge-ba tartozott bele, hanem a riot grrrl mozgalomba is. 1985-től 2000-ig működtek, nagyobb népszerűségre a ’92-es Bricks Are Heavy albummal tettek szert, amin ez a dal is hallható. Az albumot az a Butch Vig producerelte, aki olyan lemezeknél volt jelen, mint a Nirvana Nevermind-ja, a Sonic Youth Dirty-je, vagy a Smashing Pumpkins Siamese Dream-je ill. nem mellékesen a Garbage nevű formáció dobosa.

Screaming Trees - Nearly Lost You

A Screaming Trees szintén 1985-től 2000-ig működött. Szintén egy ’92-es album volt a legnagyobb sikerük, a Sweet Oblivion. Ezen az albumon található meg a Nearly Lost You ill. a Facérok című hollywood-i grunge film soundtrack-jén is (ennek a filmnek a plakátját rakják fel egy falra a klippben). Érdekesség, hogy ’96-tól ’98-ig a bandánál volt Josh Homme, a Queens Of  The Stone Age gitárosa, ugyanis akkoriban oszlott fel egy korábbi zenekara, a Kyuss.

Temple of the Dog - Hungerstrike

A Mother Love Bone énekesének, Andy Woodnak 1990-es halála (túllőtte magát) megrázta az egész szcénát. Kezdetben Chris Cornell (Soundgarden) Stone Gossardal és Jeff Amentel (Green River -> Mother Love Bone -> megalapítják a Pearl Jamet) döntenek úgy hogy írnak az emlékére néhány számot, amibe belekerül Matt Cameron (megszűnésig Soundgarden, utána Pearl Jam) és Mike McCready (Pearl Jam). Egy kislemezt terveznek, fellépnek néhány klubban, majd jön  Eddie Vedder és végül egy teljes albumra való szám gyűlik össze. 1991 áprilisában kerül a boltokba az alkalmi formáció nevével azonos című album , tehát még a Nevermind és a Ten előtt (sőt a Pearl Jam ezután alakult) és éppen ezért lett kábé egy évvel később ismertebb az anyag. Ez persze nem azt jelenti, hogy önállóan nem állná meg a helyét, sőt. Sokan az egyik legjobb lemeznek tartják a ’90-es évekből.