A Futurama sorozat méltánytalanul kap kevesebb figyelmet a nagy testvér Simpson család árnyékában, a nyilvánvaló közös pont, Matt Groening fémjelezte sorozatok közül számomra egyértelműen az űrbéli verzió a nyerő. A Futurama sorozatból mostohább nézettségi száma miatt kevesebb rész készült, és rendhagyó módon az ötödik évad négy nagyfilm feldarabolásából fog állni. Ezek a filmek jönnek ki most dévédén szép sorjában. Az első kettőn remélhetőleg már mindannyian túlvagytok, ám most sikerült belepasszíroznom a napomba a harmadik részt is, ami 4 epizódot jelent tévés berkekben.
A Bender's Game alcímet viselő darab látszólag egyetlen témára koncentrál, ez pedig a szerepjátékok. A Dungeons and Dragons mellett a fantasy alapvetéseiből szemezgetnek a készítők, mindezek mellé pedig egy rakás esztelenséget szorítottak, hogy biztos legyen a siker. Ez sajnos csak félig-meddig sikerült nekik, ugyanis amellett, hogy tényleg jól lehet rajta szórakozni, nevetni nem kevésszer, tartom, hogy ezt a filmet a fantasy történetekben jártasak tudják igazán értékelni. Igaz, hogy a poénok nagyrészt a szerepjátékosokról élő sztereotípiákra erősítenek rá, számomra ez a világ nagyon is idegen volt mindig. Kapunk ezeken kívül nem kevés egyértelmű, immáron a popkultúra részévé vált alkotásból "idézetet", és elképesztően sok váratlan, sehova sem besorolható baromságot, az összkép nem üt akkorát, mint a korábbiak.
A történet nagy vonalakban annyi, hogy Bender rájön, hogy képtelen fantáziálni, így elkeseredettségében beáll néhány kölyök közé szerepjátékozni. Az egész annyira jól megy neki, hogy szanatóriumba kerül a kóros fantáziálása miatt, ahol megpróbálják kicsit a valóság felé visszaterelni. Ezzel párhuzamosan fut a többiek szála, ahol ismét a professzor múltjából derülnek ki újabb részletek. Anno a prof dolgozott egy, a filmben jobbára "Mom"-nak nevezett nőnek, aki jelenleg a Futurama-univerzum üzemanyagellátásáért felelős egyetlen, így monopolhelyzetben lévő cég feje. A prof egy kísérlet során olyan erős hatóanyagú elegyet készített, ami hatalmas energiák felszabadításával képes egymagában jóval több jármű energiaéhségét kielégíteni. A folyamat során létrejött egy anti-kristály, amit újra az eredeti "anyaghoz" érintve annak jótékony hatása elillanna. A monopólium velejárója a magas ár, amit a nagyi egymaga határoz meg, az egész világ számára égető probléma, és ez bizony megtorlásért kiált.
A két szál szépen lassan összefonódik, hogy amikor ez megtörténik, egy fantáziavilágba csöppenve folytatódjanak a harcok a két fél között. A kártyák kicsit megkeverve, a szerepek újraosztva, de az alapállás ebben a világban is ugyanaz. Ez a vonal a film elég nagy részét teszi ki, ide tartozik a fent említett "belső poénok" többsége is. Többek közt a gyanútlan néző A gyűrűk urát fedezheti fel, de akad itt még jópár utalás, ahogy azt már az efféle produkciókból megszokhattuk. Érintik az eszeveszett ámokfutás közben a gazdasági válság problémáját (lehet, hogy tudtukon kívül), valamint a környezetszennyezés is kap egy kis szeletet a nagy egészből.
A befejezés pedig már csak egy kegyelemdöfés a rekeszizmoknak, valamint kicsit belegondolva egy fricska is a túlzásba vitt környezetvédelemnek. (mondjuk ez utóbbi az egész filmre áll)
A nagy nyilvánosságnak szánt poénok rendben vannak, Bender pedig továbbra is brillíroz. A sok közbeszúrt, egyáltalán oda nem illő jelenet pedig szépen keveredik a fősodort jelentő történetszállal.
Így visszagondolva jó kis film volt ez, de lehetett volna százszor jobb is, ahogy az első két Futurama filmben láttuk. Az érintett témakörök sokszínűsége ellenére egy komplex valamit kaptunk, és az elején bemutatott Yellow Submarine nyúlás is feljebb srófolja a pontszámot: erre én a mai napon 6, azaz 6 pontot adok.
A következő wikipédiás linken pedig bővebben kifejtve megtalálhatjátok a film egyes karaktereinek, címeinek, egyszóval mindennek az eredete, jelentése. Jó háttér a Bender's Game-hez.
en.wikipedia.org/wiki/Bender%27s_Game
