Most, hogy egyre több Dark Horse képregényt olvasok, elkerülhetetlen, hogy előbb, vagy utóbb ne találkozzak Star Wars történetekkel. Az itthon megjelenő sorozatot csak elvétve veszem, indok igazából nincs, hazudnék, ha csak a minőségre hivatkoznék. A sorozat egyébként szép hagyománynak örvend itthon, immáron a 64. számnál tart. A minőség egyértelműen kifogásolható, de szerintem örüljünk, hogy egyáltalán megjelenik.
Ezenkívül a három mozifilm képregény-változata is megjelent nálunk jó minőségben, valamint a többszörös ünnepre „hivatkozva” kiadták egyben a Sithek aranykorát. Szintén nagyon jó minőségben, elfogadható áron, ami kellemes meglepetést jelentett számomra. A történet, valamint a rajzok egyaránt jók voltak, ezért is volt meglepő az alacsony fogyása. Sajnos ennek az lett a következménye, hogy a történet második fele, a Sith birodalom bukása már nem különszámként jelenik meg, hanem a kéthavi sorozatba épül be az év folyamán.
Mai vizsgálódásom alanyát nem hazai megjelenésből szemeltem ki, hanem netes keresgéélés után. Igazából nincs tudomásom róla, hogy ez a hat részes történet megjelent volna Magyarországon, pedig megérdemelné.
A Crimson Empire (Vérvörös Birodalom) 11 évvel játszódik a yavini-csata után. A sztoriért maga Mike Richardson és Randy Stradley, a Dark Horse főnöke, és jobb keze a felelősek, míg a rajzokat Paul Gulacy készítette. Az a Gulacy, akitől itthon a Batman-Préda is megjelent, és aki rajzolta a hamarosan boltokba kerülő Batman-Terror című képregényt is. Gulacynak magyar gyökerei vannak, apja hazánkból származik. Rendkívül tehetséges rajzolóról van szó, tudását itt is megcsillogtatta.
A vizuális része egyáltalán nem hagy kívánnivalót maga után, nagyon szépek és tiszták a panelek, egy-két furán rajzolt karaktert leszámítva nagyon szerethető a stílusa.
A CE borítóit Dave Dorman festette, amelyek szvsz már önmagukban eladnák az egész sorozatot.
Én szinte laikusként kezdtem neki az olvasásának, és a hozzám hasonlóknak tudni kell, hogy a filmekből ismert karakterek közül szinte senki sem bukkan fel a képregényben. A visszaemlékezős résznél ott van viszont Palpatine és Darth Vader is, de a történet jelenében, ami Palpatine (és klónjai) halála után játszódik, teljesen új karaktereket ismerünk meg.
A képregény a Phaeda bolygón játszódik, egy ismeretlen leckézteti meg a birodalmi tiszteket. Ennek természetesen gyorsan híre megy, és mindenki a titokzatos idegen keresésére indul. A látómezőnk is elég gyorsan kitágul, megismerjük szépen lassan a lázadókat, az idegen kiléte sem marad titok sokáig, valamint megjelenik a gonosz is, Carnor Jax személyében. Ez utóbbi szereplő kicsit összetettebb motivációkkal rendelkezik, de csak egy hajszállal, mint az ez esetben jó játszó Kir Kanos, a titokzatos idegen. Közös múltjukról lekerül a lepel, és a „jó” fogalma is kicsit más értelmezést kap, hisz mindketten Palpatine személyes testőrségébe tartoztak. A kettejük közti konfliktus kimenetelén múlhat a Birodalom helyébe lépett új kormány sorsa. Az életre-halálró szóló versengés igazából
csak a legvégén csúcsosodik ki, és talán ez a legnagyobb negatívum a történetben.
A nagyon egyszerű történetvezetés, amire nem mondanám, hogy szájbarágós, hanem inkább elnyújtott, nem igazán győzött meg. A széthúzott, túlságosan is a végkifejletre kihegyezett sztori a közbeszúrt szálak tekintetében sem kielégítő. Mert vannak mellékszálak, Kanos-szal kapcsolatban álló lázadók története, melynek még értelme is van, de a legvégén nekik tulajdonított jelentőséget kicsit túlzásnak éreztem. Erőltetettnek hatott a vezetőjük reakciója a történtekre, és ennek csak annyi értelmét láttam, hogy apropó legyen elkészíteni a Crimson Empire II-t. (kritika később)
A CE I tehát egy nagyon szépen megrajzolt, ám a vártnál középszerűbb történetvezetésű képregény, ami nem rossz, de az ilyen banális happy endektől csömörre hajlamos olvasónak kicsit kevés.
A Vérvörös Birodalom I-et időrendben követi egy one-shot, ami a The Bounty Hunters sorozaton belül a Kenix Kil címet kapta. Az író Randy Stradley, itt éppen Mike Richardson nélkül.
Mindaz, ami rosszat említettem a Crimson Empire-nél, az itt hiányzik. Egy one-shot, ami sallangoktól mentes, nem akar több lenni, mint egy rövid történet, amit el lehet, és kell is huszonegynéhány oldalban mesélni. Nem szétnyújtott, nincsenek benne felesleges dolgok. Öröm volt olvasni, igazi felüdülést jelentett számomra. A képregény összhatása valahogy nagyon szerethetővé teszi az egészet, és ami a rajzokat illeti: egyszerűen csodálatosak. Ha a CE esetében elismerően nyilatkoztam Gulacy teljesítményét illetően, az itt százszorosan is megállja a helyét. Javier Saltares nagyon jó érzékkel rajzolta meg a paneleket, mindegyik míves, szépen kidolgozott munka.
Ami a történetet illeti, a kapcsolat természetes a CE-vel, itt ízelítőt kapunk Kir Kanos CE utáni életéből. Egy bolygóra vetődik, ahol rendezi a lakosok problémáját. Tehát itt is viszonylag egyszerű alapsztori, de tökéletesen kidolgozva. A csel, amit Kanos kieszel, valamint a végrehajtás szintén nagyszerűek, és nincsenek idegen elemek sem. Olvasása közben és után végig az járt a fejemben, hogy hatalmas szerencse, hogy Stradley-ék nem nyújtották el még jobban ezt az egészet. Ez a one-shot úgy jó, ahogy van, megfelelő átvezetést képez a két CE közt!
Mindkét történet a neten magyarul is olvasható, köszönet a honosítóknak:
