Olvasási sorrendem kicsit felborult, így történhet meg az, hogy előbb írok a különszámról, mint a már szintén megjelent 3.-ról. Szintén kötelező darab, ha szereti valaki az idegeneket, ha nem. Íme:Ezt is megértük kérem szépen! Az egyik legizgalmasabb hazai képregényújságnak, a Kátrány és Tollnak megjelent az első különszáma. Igen, igen, lehet rohanni is egyből a lent megadott weboldalra, előtte azért szánjatok egy kis időt erre az ismertetőre is. ;)
Tehát adva volt kezdetben két szám, melyet mindenki ismert, aztán hirtelen kijött egy harmadik szám, mellette pedig a különszám. El vagyunk látva rendesen képregényekkel, mi tagadás, fölösleges is lenne panaszkodnunk, mert okunk az nincsen.
Az első külön kiadvány egy teljes Aliens sztorit foglal magában, melyet nem kisebb nevek jegyeznek, mint Dave Gibbons, illetve dobpergés… Mike Mignola. Utóbbi zseni akárhány művét olvasom, mindig csak ámulok, hogy ezt hogy, és ez nincs másként abban az esetben sem, amikor „csupán” rajzolóként van jelen. Merthogy ezt a történetet „csak” rajzolta, szóval felületesebb olvasók mit sem vesznek majd észre, ugyanazt a minőséget kapják, mint betevő Hellboy-uk esetében például.
Na de maradjunk ismertetőnk tárgyánál: Aliens. Kisebb körben köztudott, hogy én nem igazán mozgok otthonosan az idegenek világában, sőt mi több, sokáig igencsak ellenszenvvel viseltettem irántuk. Aztán megkaptam dvd-n a részeket, melyekből csak az elsőt láttam, azonban olvastam a Szukits kiadó itthon megjelent első Alien történetét, valamint az első Omnibus kiadvány egy részét, melyek nem hagytak mély nyomokat bennem. A Kátrány és Toll aktuális száma viszont megmutatja, hogy milyen is egy jó Aliens történet.
Az eredetileg Aliens: Salvation címen megjelent képregény a hazai keresztségben a Megváltás nevet kapta. Hogy mi ez a keresztény vonal? Hát azon motívum, ami az egész képregényen végig jelen van, a főszereplő mélységes vallása okán.
Maga a képregény nagyon sok gondolati buborékkal operál, legalább annyi van belőlük, mint igazi szóbuborékokból. Ez tökéletes megoldás az író részéről, hogy a buborékok gazdájának kilétét illetően néhány oldal erejéig bizonytalanságban tartsa az olvasót, aki így a nagyszerű kezdés miatt rutinból végigolvassa a képregényt. Ezek mellett nagyszerű alkalmat jelentenek ezek a szövegdobozok arra, hogy gyakoriságukkal, illetve tartalmuk hasonlóságával szinte beleégessék elménkbe a szereplő túlzott vallásosságát. Mindezt sikerül úgy megoldani, hogy amellett, hogy a monológok szinte minden második szava vagy az Isten, vagy pedig az imádkozom, nem válik unalmassá, sőt.
A többi szereplő sem elhanyagolható, mégis a főszereplő lesz az, akit megjegyezünk, illetve izgulunk érte. Az író szépen bontja ki a történet során az egész előzményét, a hajórakomány szállításának célját, a szereplők indítékait. A legfontosabb ezek mellet viszont az, hogy nincs hiányérzetünk a legvégén, kerek egész, lezárt történetet kapunk, mely még így is bármikor folytatható. Apropó folytatható. Ha nem lenne annyira egyértelmű minden egyes sztori végén, hogy hogyan kerülnek a következőbe az Alienek, akkor talán még érdekesek is lennének. Tojás, avagy egy űrhajó, aki szállítja őket, és már meg is van a baj. A Megváltás viszont kívül helyezkedik ezeknek, így még egy hozzám hasonló laikus is élvezetet talál benne. Lehet, hogy ez az egyetlen normális, valamire való Aliens sztori? Mindenestre meg mernék rá esküdni, hogy a többi történet egy nagyon hasonló vázra épül, és bár nyomokban itt is elkapható ez, itt egyáltalán nem zavaró. Lehet, hogy mást mondanék, ha már jópár történet lenne a hátam mögött, de mint tudjuk, nincs.
Talán fölösleges is a rajzokra szót vesztegetnem, hisz mindenki ismeri Mignola mester munkásságának nagy részét.Csodálatos, hihető környezet, mindez fekete-fehérben. Ennél nem kell több, nagyon jó összhatást sikerült minden esetben teremetenie, a képek hangulata pedig egyszerre távoli a saját világunktól, egyszerre pedig teljességgel hihető, pontos méretarányokkal dolgozó rajzokról van szó.
A Kátrány és Toll a harmadik szám, illetve a különszám esetében reményeim szerint rátalált a megfelelő kivitelezésre. Ugyanis ez is változott: talán a limitált egybekötött első két számos kiadványhoz hasonlít ez a KéT, azonban jó fogást és merevséget biztosító keményebb, kartonszerű borítólappal van ellátva. Nagyon tetszetős, semmi flanc, és ami a legfontosabb talán, hogy a fekete szín nagyon él rajta. Pontosan erre az árnyalatra van szüksége ezeknek a képregényeknek, csak remélni tudom, hogy ez a továbbiakban is így fog maradni.
A fordítás néhány hibától eltekintve elég korrekt, és végezetül el kell, hogy mondjam, hogy részben sikerült meggyőznötök Alien téren, KéT-es SRÁCOK!
Hajrá továbbra is!
Itt tudtok érdeklődni, avagy erre rohanjatok:
