Lassan vége lesz és te itt maradsz velem a világ végén a folyóparton állunk...

Már idejét sem tudom, mikor hallottam először a Hiperkarmáról, de az biztos, hogy az Amondó című szám volt az első. Talán az egyik Volt válogatás cédéről, de ez sem biztos. Hadart szöveg, mely emellett tökéletesre csiszolt is egyben. Klisék kiforgatásai, képtelenebbnél képtelenebb képzettársítások, egymáshoz nem illő szavak összefonása új értelem reményében. Számomra ez valami teljesen új volt, persze tudom, hogy nem teljesen az: Sziámi dalszövegekre gondolok elsősorban, valamint néhány Kft szöveg is eszembe jut. Azonban hármuk közül valahogy a Bérczesi Róberttel felálló Hiperkarma volt a legszimpatikusabb, és legszuggesztívebb, elgondolkodtató zenét játszó zenekar.

Aztán persze jöttek sorra többi számok, az első album első hallásra nem igazán tetszett. Sokszor egyszerű dalszerkezet, néha bomlott, furának ható, de másodjára mindegyik működő dolog volt. Igazából el sem tudom képzelni, hogy hogyan nem tetszett meg elsőre. Na de ez nem is olyan fontos, hisz szerencsére az üzenet eljutott hozzám, és velem együtt még jónéhány ismerősömhöz. Minden szám azért készül, hogy üzenjen valamit, az pedig külön öröm, ha egy zenekar üzenete szimpatikus a hallgatóságnak, sőt talán valami építő jellegű kritika, tanácsadás is folyik közben. Nem tagadom, jó nagy hülyeségnek tűnik ezt így leírni, de néhány dal meghallgatása, értelmezése után mindenkinek egyértelművé válik, miről is beszélek.

Bérczesi Róbert generációjának egyik legjobb dalszerzője, szövegírója, ehhez nem férhet kétség. Stílusgyakorlatok csodás rímekkel megtámogatva, olykor eszeveszett őrjöngés. Ez volt talán az, melybe kicsit bele is satnyult az egész társaság, de főleg talán maga Robi. De nem csüggedek, mert több jel is utal arra, hogy lesz még folytatás. Úgy legyen!

Ez a bevezető tulajdonképpen a Hiperkarmával foglalkozó hetet hivatott megnyitni, kevésbé ünnepélyes módon, mint mondjuk azt valaki egy hídavatás során tenné. Nem kell egetrengető dolgokra számítani, csupán arra teszek kísérletet, hogy a neten szétszórt különlegességeket, riportokat és videókat összegyűjtsem ide a blogra. Úgy lesz az egész, hogy nem feltétlen kell lépést tartani, csak szeretném, hogy minden egyszerre elérhető legyen. Remélem örömötöket lelitek benne, mert köszönet az nem lesz benne... (klisé klisé hátán) :) Tehát hajrá!