Friss topikok

  • Chavez: A dinnye igazi, vagy a készlet része vajon? (2010.08.22. 16:06) Figurák 2.
  • Chavez: Lájk (2010.07.26. 01:19) 35 mozi 2 percben, azaz 35mm
  • Chavez: Jelentem, megnéztem a trélert. :) Egy szót se értettem belőle. :D (2010.07.26. 01:15) Heaven's Door
  • raveon: Hé, csinálj valamit a knetes privátlehetőségeddel, mert nem tudok sunyiba üzenetet küldeni neked! :D (2010.07.04. 08:00) Fujiko Coffee
  • Chavez: Hehe, tök jó. :) Jó lenne tudni, hogy miket beszéltek, úgy nyilván több értelmet nyerne. De techni... (2010.06.02. 16:16) Egy új tehetség

ZONGO BLOG

Képregény, zene, minden

Hétfő...A Hiperkarma előtt: Blabla

2008.07.21. 15:34 | fdave | 1 komment

Bérczesi Róbert első komolyabb projektje a Blabla nevű formáció volt, mellyel több tehetségkutatót megnyertek és tettek szert némi ismerettségre. Egy régi, est.hu-s interjú első felvonását olvashatjátok Dömötör Endre és Déri Zsolt tollából, mely nagyrészt a Blablával foglalkozik, illetve találtok még itt saját írást az anno megjelent Blabla bemutatkozó albumáról, valamint korabeli magazinok rövid véleményét az albumról. Kezdődjön hát a hét!

A háromrészes interjú első harmada:

A Komlóról indult Blabla együttes az 1997-es Generation Next tehetségkutató nyerteseként tűnt fel, de Kétségbeejtően átlagos című 1998-as albumuk nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bérczesi Róbert ezután a Hiperkarma név mögé bújva készített lemezt, a programozott alapokra épülő Hiperkarma albumot, melyről három egymást követő évben három kislemezdal is lekerült: a Dob+basszus 2000 nyarán, a Lidocain 2001-ben, a Hiperkarma pedig 2002 elején. A Hiperkarma a fiatal generáció hangján, a fiatal generációt megszólítva küld értékes üzeneteket slágeres formában, és igazi underground sikersztorit tudhat magáénak, főleg hogy szólóprojektből hamar igazi zenekarrá alakult, nem is akármilyenné. A Mitévő? című dallal beharangozott második Hiperkarma-album, a radikálisan újító Amondó már a koncertek markáns élő hangzását adja vissza a stúdióban, lélegzetelállító szövegfolyammal leöntve. A dalszerző-gitáros-énekes-zenekarvezetővel pesti albérletében beszélgettünk.


KEZDETEK, BLABLA


- Gyulán születtél. Mikor kerültél Komlóra?

- Hétéves koromban. A gyermekkoromat egy Kóróssziget nevű faluban töltöttem.

- Őrzöl meghatározó emlékképet abból az időszakból?

- Persze. Egyéves koromból van az első, amikor elvágtam drótkerítéssel a kezemet, és néztem, hogy tiszta vér az egész kezem. Meg egyszer - szintén egyéves koromban - bementem a tyúkólba tojás gyűjteni, és megveszett a kakas, ráugrott a fejemre és felsebezte.

- Minek a hatására kezdtél el zenélni?

- Alaposan át kell gondolnom, hogy mit mondok. Csak találgatni tudom az okait. Lehet, hogy az is hozzásegített, hogy anyukám beíratott zeneiskolába, igazából akkor egy icipicit akaratom ellenére, mert a zeneiskola nem az a kifejezett rock`n`roll közeg.

- Mikor volt ez, és milyen hangszeren tanultál?

- Hú, hány éves lehettem? Hétéves koromtól jártam zeneiskolába, tizennégyéves koromig trombitáltam, aztán tenorkürtön tanultam, tehát rézfúvósokon. Ezek igazából nem annyira rock`n`roll hangszerek. Utána áttértem a gitárra, gitároztam két évig klasszikus gitáron, de a prüntyögős darabok abban az időben nekem nem jöttek be, mert az ember tizenhat éves zúzni akar.

- A Blabla előtt volt valami sulizenekarod?

- A Blabla volt kicsit sulizenekar, akár úgy is mondhatnám, hogy abból fejlődött ki. Amúgy, gimi másodiktól kezdődött a zenekarosdi.

- Akkor már Blabla volt a nevetek?

- Voltak mindenféle névötletek, de úgy emlékszem, hogy nem jelentek meg semmilyen fórumon. Tudod milyen az, a nevek változnak, jönnek-mennek. A Blabla úgy jött, hogy írtunk egy dalt, aminek az volt a címe, aztán felvetettem, hogy mi lenne, ha ez lenne a zenekar neve is, erre a többiek mondták, hogy jó. Meg nagyjából akkoriban, azt hiszem, ez mindegy is volt. (szünet) Ez nagyon súlyos hiba volt egyébként.

- Miért?

- Mert a név kötelez. Egy Blabla nevű zenekarnak eleve esélye sincs, hogy komolyabb szintre jusson valaha.

- Mikor kezdtetek el koncertezni, mikor indult be mégis a zenekar?

- Elkezdtünk játszogatni Komlón, utána Pécsen, vidéki városokban, aztán elindultunk mindenféle tehetségkutatókon. Indultunk a Ki Mit Tud?-on, eljutottunk az országos döntőig, ilyen apróságok. Minden második tehetségkutatón ott voltunk, lettünk negyedikek, ötödikek, hatodikak. Nyertünk egy gitárállványt, egy előfizetést egy újságra, ami soha nem jött meg...


IZÉK (1996)


- Ekkoriban, 1996 tavaszán vettétek fel az első kazettán kiadott demószerű anyagot, mely az Izék címre hallgat, és melyen te gitároztál és énekeltél, Medgyesi Ferenc basszusozott és Kiszely András dobolt.

- A szólógitárosunk meg épp előtte lépett ki, így nem voltak rajta szólók... Úgy próbáltam összerakni a dalok sorrendjét, ezt a háromnegyed órát, hogy egy nagylemez anyagot adjon ki a rajta hallható tíz szám, de ha a hangzását nézzük, akkor mindenképpen demó. Nem tudom, talán a szövegei közt van néhány olyan, ami még most is működik, de már nem játszanám őket el.

- Volt róla egy dal, az S. B. királynő, ami átkerült az első hivatalos Blabla-lemezre is, kissé átalakított formában.

- Igen, ez volt az egyik legjobb szám, és idegesített, hogy a demón túl lassan játszottuk, túl lassú tempóban. Tudtam, hogyha felgyorsítjuk, akkor ebből egy jobb dal lehet.

- A Hogy felejtenék? című számot pedig már regionális rádiók is játszották róla.

- Tényleg? Az volt az első magyar nyelvű szövegem, amit életemben írtam.

- Volt előtte angol nyelvű próbálkozás is?

- Persze, mindenki úgy kezdi. Csak idegesített, hogy nem értik.

- 1996 folyamán elég sok minden történt még a Blablával: felköltöztetek Budapestre, gitárról basszusgitárra váltottál, és egy tagcserére is sor került.

- 1996. szeptember 2-án felköltöztünk a dobossal, de Pite (Medgyessi Ferenc basszusgitáros - a szerk.) még nem akart felköltözni, és akkor mi itt kerestünk egy új tagot. Egy gitárost, én ugyanis közben basszusgitárra váltottam, hogy jobban tudjak az éneklésre koncentrálni. Feladtunk egy hirdetést az Expresszben, és arra jelentkezett Petrik Nándor, a gitáros. Éppen költöztünk volna el az akkori albérletünkből, amikor felhívott minket, az utolsó pillanatban. Kiderült, hogy ugyanazokat a zenéket szeretjük, egy napon születtünk ő meg én - mi kell még?

- Mennyiben változtatott meg az, hogy vidékről költöztél Pestre, illetve mennyire segített Pesten az, hogy vidéki származású vagy?

- Annyiban változtatott, vagy nem változtatott meg, hogy megvan a józan paraszti eszem. Az, hogy én lent születtem Gyulán, aztán meg Komlón éltem, szóval hogy oda tett a sors, ahova, az később azért jött jól itt Pesten, mert már megtanultam azt, hogy legyek kellően óvatos, és a józan gondolkodásom megmaradjon.

- Az 1997-es Generation Next tehetségkutató verseny volt, ami országosan is ismertté tette a Blabla zenekart. Hogy emlékszel vissza arra a versenyre?

- Az 1997-es Szigeten volt a döntője, előtte több rostán, válogatón kellett átmenni. Gyakorlatilag nem sokat fogtam fel belőle. Mikor visszafele olvasták a neveket a döntőn, és már a második helyezettet is felolvasták, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy minket fognak elsőnek mondani, de semmi különös izgalom nem kerített hatalmába. Igazából tudtam azt, hogy mindig erre vártam, „nyertünk, hú, hú, hú”, de most hogy itt van, valami nem stimmel. Éreztem az előszelét valami olyan baljós dolognak, amiről tudtam, hogy be kell, hogy következzen... és ami ahhoz vezetett, hogy most is beszélgethetünk.

- Milyen baljós dolognak?

- Nem tudtam még magamról, hogy mennyire naivan állok a dolgokhoz. Ebből nagyon sok probléma adódott.


KÉTSÉGBEEJTŐEN ÁTLAGOS (1998)

- A legtöbb ilyen jellegű hazai versennyel ellentétben itt az ígértet valóban betartották a rendezők: lett lemezetek. A Kétségbeejtően átlagos címet kapta és 1998 tavaszán jelent meg a Sony kiadónál.

- Nézd meg ezt a fotót (a lemezborító fotójára mutat), akkoriban sokkal hülyébb voltam, mint most, de ennyire soha nem voltam hülye! Tehát az a lényeg, hogy elhittem azt - látszik ezen a fejen, hogy elhiszi -, hogy amit mondanak neki a fölötte levő emberek, az úgy van. Magyarul naiv voltam, nagyon.

- Mennyiben volt beleszólásotok a lemezfelvételbe?

- A Blabla lemez 100 %-ig külső producer irányításával készült, tehát én csak szerzői-énekesi minőségben voltam ott, hangszerelő-producerként nem lehettem jelen, több okból sem. Egyrészt mert akkor még nem voltam a topon hangzásügyileg, hogy pontosan meg tudjam mondani, mit hogyan szeretnék. Azt tudtam, hogy mit szeretnék, csak azt nem, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, nem értettem a technikai részét. Akik meg értették ezt, a producerek (Pierrot és Lepés Gábor – a szerk.), ők egy olyan irányba vitték el a zenénk hangzását, ami nekem nem volt szándékomban.

- Miért a Kétségbeejtően átlagos címet választottad az albumnak?

- Nyilván az önutálat, a depresszió kifejeződése. Azt mindenki ismeri, aki annyi idős, mint én akkor voltam.

- Tehát a cím nem ironikus volt, ahogy mindenki gondolta?

- Nem. Nem hát.

- Mostani füllel mennyire van elégedett ezzel a lemezzel?

- Szerintem steril a hangzása. Sokkal karcosabb, punkosabb dolgot kellett volna belőle kihozni. Amikor elmentem a kiadóhoz, és megkérdeztem őket, hogy milyen irányba akarják elvinni a zenét, rock vagy pop irányba, akik ott ültek hárman velem szemben, mind a hárman egyszerre vágták rá, hogy „pop!” Na most nekem a pop, az kábé olyan, mint a fingás. Nem vagyok egy popember.

- A Blabla-albumot a Biztonsági őr című maxi harangozta be, ahol a szvinges címadó számból egy vicces-lazázós hangulatú, zongorás átdolgozás is szerepelt a bónuszdalok között.

- Az átdolgozásban igazából csak kiszedtünk, lehalkítottunk pár sávot, ott csak annyi történt. Annyira nem volt hozzá sok közöm. Nekem nem tetszett, hogy a Biztonsági őrrel akarták reklámozni a lemezt, de nem mertem szólni, és úgy éreztem, jogom sincs hozzá, ugyanis elhitették velem azt, ami amúgy is bennem volt: hogy nem vagyok még elég jó. Úgy nehéz fesztelenül énekelni, hogy közben ezt gondolja az ember. Szerintem egy rockosabb dallal kellett volna reklámozni az albumot, csak nem merte senki.

- A színpadról hogy érezted, mennyire vette le a közönség, hogy ez nem az igazi arcod?

- A Blablát a Biztonsági őrrel ismerte meg az úgymond „nagyközönség”, ami azt jelentette, hogy ha esetleg ezek után a lemezt megvették, meghallgatták, akkor nyilvánvalóan csalódtak, mert ez a dal egy apró kis stílusgyakorlat és nem tükrözi a album egészét, se üzenetben, se hangzásban, sehogy. Egy kis szvingparódia a biztonsági őrökről, ellenőrökről, semmi több. A lemezt ezzel a dallal reklámozni szerintem gyáva húzás volt. Beleértve az én saját gyávaságomat is, amiért nem szóltam, és nem álltam a sarkamra.

- Mennyire alakult ki törzsközönsége a Blablának?

- Nézd, ha vidékre mentünk, ötven ember volt egy Blabla-koncerten. Itt Budapesten a Blabla fénykorában, mikor önálló koncertet adtunk, a legtöbb ember, aki megjelent a koncertünkön, az száz fő volt. Ez volt a csúcsa a Blablának, hogy száz ember eljött egyszer ránk. Nem tudom, hogy ez mennyire sok ember. Nem nagyon. Amikor a Blabla működött, nem úgy tűnt, hogy ez érdekelné az embereket, de most, hogy már öt éve megszűnt, még mindig szó van róla – ahogy ez lenni szokott. De ez jól esik, komolyan. Azt hittem sokkal hamarabb elfelejtődik.

- Mennyi fogyott a Kétségbeejtően átlagos albumból?

- Körülbelül annyi, mint az első Hiperkarma-lemezből: 1800-2000 példány között. De arra büszke vagyok, hogy ezt nyugodtan megszorozhatom tízzel, a másolások miatt. Ez egy olyan közönségnek készült, akik nem annyira dzsipben bömböltetik... bááár onnan is hallottam már a Dob+basszust és ott is nagyon jól szólt (gúnyosan kacag).


BLABLÁBÓL HIPERKARMA


- A tervezett, de soha ki nem adott második Blabla-album 1998 decemberi próbatermi demója sokkalta rockosabb hangzású volt. Ez csak a vázlatossága miatt hallatszott így?

- A rockosabb vonal lett volna a folytatás, de gyanítom, hogyha esetleg kiadásra kerül, mert valami csoda folytán az első lemez befut, akkor ezt a második lemezt is ugyanúgy kiherélik. Egyébként Csillagtelep lett volna a lemez címe - kint laktam Csepelen, és az volt a városrésznek a neve.

- A számok készen voltak, már csak fel kellett volna venni őket a stúdióban. Hogyan derült ki, hogy a Sony nem vállalja be a második lemez megjelentetését?

- Bevittük a demót a kiadóhoz, hogy tessék itt van, tavaszi lemeznek, vegyük fel. Erre azt a választ kaptam, hogy talán ősszel, na most a „talán ősszel”, az azt jelenti, hogy a fiókba vagyunk beledugva és ott is maradhatunk, ameddig nem csinálunk valami popppot. Három p-vel!

- Ezután szerződést bontottatok a kiadóval és Pierrot-val felvettetek egy ötszámos, lemezelőkészítő demót, ami jól szólt és slágeres hangzású volt. Hogyhogy mégsem lett belőle semmi?

- Pierrot felvett öt dalt, a saját zsebéből finanszírozta a felvételt, ő teljesen hitt benne, hogy ki lesz adva. Felajánlott egy menedzseri szerződést, amit alá is irtunk, bár túl sok konkrétumot nem foglalt magába. Én bíztam benne, és ma is azt gondolom, most is tudom, hogy ő egy nagyon jó szakember, csak éppen a zene pop részében gondolkodik. Én meg annyira nem.

- Ebből az időszakból jó néhány értékes dal ismeretlen maradt a nagyközönség előtt, például az egyik legjobb Blabla-felvétel, a Diszkóbaleset, vagy A barátod akarok lenni című gúnyos szerzemény.

- A barátod akarok lenni, te szemétláda című számnak az alapja, hogyha lelassítod, akkor rajta van az első Hiperkarma-albumon: a Csak az kiabál, aki fél című számnak a harmóniamenete megegyezik vele, csak le van felezve. A Beszélj szebben! pedig Blabla címmel került át a második Hiperkarma-lemezre. Szóval szedtem el én onnan dolgokat.

- A Blabla történetéből mikor kezdett kibomlani a Hiperkarma sztorija?

- Miután kiderült, hogy a második Blabla-lemez nem lesz kiadva, azzal párhuzamosan a koncerteken is nemhogy egyre többen lettek volna, hanem úgy éreztem, hogy egyre lanyhább az egész. Egy vidéki koncertre mentünk volna, amikor a gitárosra, a Nándira egy órát kellett várni, és akkor gondoltam magamban, hogy „nem is tudom, ezt még kell-e erőltetni, miért görcsölök?” Miért nem próbálkozom meg egy olyannal, hogy mindent felveszek egyedül, és mivel dobolni nem tudok, a dobokat programozni fogjuk, de a ritmusképleteket megírom hozzá és kész? Ezt megcsináltam, megmutattam a srácoknak, hogy esetleg ezt folytassuk együtt és mondták, hogy ők ebbe nem szállnának bele. Tehát ők mondták, hogy nem.

- Mikor volt ez? Ezen a ponton oszlott fel a Blabla?

- Az első Hiperkarma-demót 1999 telén vettem fel, aztán volt még egy utolsó koncert, ha jól emlékszem, Tatabányán 2000 februárjában és a következő koncert a Szigetre volt meghirdetve, de ott már az utolsó napra, éjjel kettőre tették a Blablát, és erre mondtam, hogy „na, ezt már nem!” Ezen a 2000-es Szigeten volt az első Hiperkarma-fellépés is, mint bemutatkozó koncert.

- A Blabla kapcsán említetted, hogy a nevében benne volt a végzete, az, hogy nem fogják komolyan venni, nem fordulhat komolyra. A Hiperkarma nevet már körültekintőbben választottad?

- Akkor még fogalmam sem volt róla, csak pár évvel később jöttem rá erre a név dologra. A Hiperkarma egyszerűen csak ott volt. Az volt a tervem, hogy egy dalnak lesz a címe, ami végül lett is. Aztán annyira tetszett, hogy gondoltam, hogy ez lehetne az egész dolognak a neve. Azt semmiképpen nem akartam, hogy benne legyen a nevem, hogy szólólemez legyen. A karma szó járt az agyamban, a dalokban, amiket hallgattam, mindig ott volt - Instant Karma, Karma Police, Karmacoma -, és nem értettem, hogy miért. Most már értem.

- Dióssy D. Ákos, a Kispál és a Borz billentyűse segített elindítani a Hiperkarma projektet. Hogyan lett belőle zenekar?

- Igen, Dióssy, a billentyűmogul. Segített összeismerkedni azokkal az emberekkel, akikkel fel tudtam venni az első demót. Meg még a lemezfelvételnél is segédkezett, de nem igazán volt sok ideje, mivel épp akkor készült a Velőrózsák is (a Kispál és a Borz 2000-es lemeze – a szerk.). Ha lett volna még egy hetünk, akkor Ákos nagyon jól megtűzdelte volna a lemezt apró hangokkal. A Hiperkarma zenekar tagságát pedig nem is kellett keresni, mert együtt szórakoztam velük, a baráti társaságomhoz tartoztak. Igazából én velük jártam szórakozni, nem a Blabla tagjaival. Nekik is megmutattam a demót, mint a blablásoknak, és velük ellentétben nekik nagyon tetszett. És csak ennyit mondtak rá, hogy „tudod, hogy fog ez szólni élőben?” És ez azt jelenti, hogy igen, beszálltak mellém.

- A mostani felállás mennyiben fedi az akkorit?

- Alakulgatott közben, volt egy pár tagcsere, de alapvetően a zenekar magja egészében megmaradt, és olyan új tagokkal egészült ki, akik már nem szálltak ki, tehát ez mostani a felállás már jó ideje stabil, pontosan nem is tudom mióta, két éve biztosan. Zacsi perkázik, Frenk dobol, Laca a basszusgitáros, Bacsa Gyula, azaz FX a zongoristánk - ő egy legendás rock`n`roll arc -, Sztivike gitározik, én pedig szintén gitározom, meg énekelek. Illetve Frenk a dobok mögött szintén énekel, meg ha úgy hozza kedve, akkor vannak neki meglepetésszámai is, feldolgozások, és azokat is előadja néha (például a Bacharach/David-féle Raindrops Keep Falling On My Head vagy Prince-től a Purple Rain – a szerk.). Ilyenkor Zacsi ül be a helyére dobolni.

- Amikor 2000-ben összeállt az első Hiperkarma-anyag, nem volt szerződésed. Nyilván egy új kiadót kellett keresni.

- A nagy kiadókban egyáltalán nem bíztam, nagyon sok pénzük van, de a nagyon sok pénzükért elvárják, hogy beleszólhassanak a produkcióba, a zene minőségébe. Így a nagy kiadók eleve kiestek, kis kiadó pedig nincs sok, és kevés pénzük van, viszont a művészi szabadságra náluk volt a legnagyobb esélyem. Miközben vettük fel ezt a demót egy nagyon kicsike házi stúdióban, ott lapozgattam egy régi zenészújságot, és abban volt egy apró kis interjú az 1g Records vezetőjével, Keleti Tamással, aki elmondta az interjúban, hogy pontosan milyen előadókat keres - mintha rólam beszélt volna! Gondoltam: „nahát, ez az ember pontosan engem keres!”. Úgy is volt: bementem és leszerződtettek, bevállalták a kockázatot, hogy kiadnak egy ilyen anyagot. A nagy kiadók vezetői is azt mondták, hogy gratulálnak, nagyon tetszik nekik, csak egyszerűen nem merik bevállalni. A nagy kiadók azt szeretik, ha egy produkcióval nincsen sok gond, csak kaszálni lehet vele, inkább üzletileg közelítik meg a zenét, mint művészileg. Gyanítom, hogy ez `69 óta az egész világon így van a zeneiparban.

2003.04. 07.

 

Blabla - Kétségbeejtően átlagos

Mint ahogy az előző interjúból is kiderült, a Blabla még a Hiperkarma előtt volt Bérczesi Róbert zenekara. Első, és lényegében egyetlen stúdióalbumuk, a Kétségbeejtően átlagos címet viseli.

Tény, hogy aki a Hiperkarma munkássága után ismerkedik a Blablával, először kicsit másabb anyagra számít. Ez így is van rendjén, célszerű viszont elvonatkoztatni először az utódzenekartól. A Kétségbeejtően átlagos egy trió albuma, akik a Generation Next tehetségkutató döntőjének megnyerése után kapott pénzből hozták össze ezt az albumot. Robiékból majdnem popcsapat lett, az album egyértleműen tükrözi ezt hangszerelésében főleg, szövegeiben kismértékben.

Robi valahogy úgy tekint erre az albumra, mint egy anyagra, amiből teljesen mást hozott volna ki. Bár ezzel nem lehet vitatkozni, szerintem mégis egy nagyszerű album lett belőle. Tizenhárom szám fért fel rá, és mind egytől egyig nagyszerű szerzemények. Úgy vélem, hogy a popzene manapság már inkább negatív előjelű, ha azonban Blabla-slágerekhez hasonló számok szólnának a rádióból, könnyen pozitív lehetne belőle. A szövegeken már most látszódik, hogy bizony egy nagy hatású dalszövegíró bontogatja szárnyait. Ugyanúgy jelen van a mindennapi élet kicsit fura, a megszokottól eltérő értelmezése, és az értelmezés néha a cél érdekében lebutított, néha újabb tartalommal feltöltött átadása. A zenekar nagyon rádióbarátra hangolt szerzeményeiben nagyon érett harmóniák találhatóak, melyeket nagyon könnyű félreérteni. Mindegyik más stílus gyakorlata, téma kibontása. Ugyanakkor ezektől a stílusoktól (swing, rock’n’roll, satöbbi) véleményem szerint megfelelő távolságot is tart, így végülis egy viszonylag homogén, nagyítóval vizsgálva viszont nagyon is részletes anyagról van szó. Talán a zenekar korából adódóan, sok gyerekes rím, illetve gondolat is helyet kapott a lemezen. Ezek finom bájat kölcsönöznek neki, a fiatalkori naivitás szinte süt a számokról. Szimpátia-ébresztésnek tökéletes volt, ha annak szánták. A depresszió persze visszatérő motívum, mely például a 23:50 című szerzeményben hatványozottan is jelen van. A konkrét kitálalás mellett persze elrejtve, egy mélyebb rétegből is érződik ez. Robi hanghordozásában hatalmas lehetőségek rejlettek, és szerencsére legtöbb esetben megfelelően használta ki ezeket. Az említett egyedüllét-érzetet például hatalmas beleéléssel adja elő, míg egy másik számban pedig kisgyerekként áll előttünk, és hatalmas szemekkel a Vegetáriánus csirkecombokról énekel.

Apropó csirkecomb. Ne higgyük, hogy egy semmilyen dal kapta ezt a címet. A többször említett naivitással megírt szöveg egy csipetnyi társadalomkritikát is magában foglal a hiszékenységről és miegymásról.

Az egész album egyik legnagyobb erénye pont ez, hogy a gyermeki lélekkel megálmodott dalszövegek egyben kritikus szándékúak is, mindezt pedig könnyedén, lendületesen sikerült végrehajtani.

Összességében a Kétségbeejtően átlagos nem állja meg a helyét, mint egy kordokumentum, de nem is feladata, hanem épp ellenkezőleg, olyan egyetemes, már-már elkoptatott témákat bújtat új, intelligensebb köntösbe, melyek még évszázadokig fogják az embereket érdekelni. Egy album a sokszor lenézett, behatároltnak hitt tinédzserekről, nem csak nekik.

Fdave

2008. július 21.

 

Végezetül pedig néhány magazin véleménye az albumról, illetve magáról a Blabláról:

A komlói Blabla triónak már az első demója is feltűnően rendben volt, a nyilvánvaló Kispál hatások ellenére is, és nagyon örültem, mikor a Generationext tehetségkutató zsűrijében üldögélve ismét szembetaláltam magam velük. Ugyan a döntőre csak a lapzárta után, a Szigeten kerül sor, de a Blabla ott van a komoly esélyesek között. Igaz, nem tekerik 11-esre az erőlködőket, inkább afféle néhol popos, másutt ska jellegű alter zenét nyomnak, de igazi, jó értelemben vett slágereket írnak, és Bérczesi Róbert bőgős/énekes nemcsak a fanyar humorú szövegek mestere, hanem a dallamoké is. Hangja roppant kellemesen cseng, és dallamai jóval a magnó kikapcsolása után is ott motoszkálnak az emberek fülében. Az első demó óta új gitáros érkezett a bandába (korábban Robi kezelte a gitárt), név szerint Petrik Nándor, aki már szólókat is elpotyogtat. Persze nem kell őrült tekerésekre gondolni, inkább színező dallamokra, hangulattémákra. Egy jó kiadóval és némi szerencsével a Blabla akár a következő évek nagy dobása is lehet. Ezt most gyorsan le is kopogom valahol.

METAL HAMMER 97/9 L.L

 

A mezőny egyik legüdítőbb színfoltja volt a ma már fővárosi, de komlói gyökerekből eredő Blabla zenekar, akik teljes őszinteséggel, abszolút hitelességgel tolmácsolták az alternatív rockzene sokak által megénekelt életérzését: "Kétségbeejtően átlagos vagyok". Remek szövegötleteik fejhosszal kiemelkednek a közhelyektől hemzsegő magyar dalszövegek langyos vizéből, a hatvanas évek beat-őszintesége, a 80-as évtized punk-dacossága egyaránt megcsillan a Blabla produkciójában.

PESTI EST

A komlói eredetű Blabla trió egyszerű, de annál hatásosabb punkos-police-os zenéje jópofa, blőd-groteszk szövegvilágra épült. Mint a KFT annak idején. Bár a mai brit gitárzene sztárjait emlegették velük kapcsolatban, teljesen hazai a produkció -ilyen jó szövegeket ritkán hallani, kitűnő műsort adtak.

Z MAGAZIN 97/9 Pritz Péter

 

Legfelülre a komlói illetőségű ifjakból álló, székhelyét immár jópár hónapja Budapesten tudó Blabla került. 1995 tavasza óta létezik stabil felállás, de a régebben a szólógitárt nyúzó basszgitáros-énekes-szövegíró Bérczesi Róbert már kilencvenkettő óta zenélgetett különféle fejekkel, aztán mire beindult a koncertezés, jött a behívó, végül a kilencvenhat tavaszi reaktiválás után irány a főváros. A Blabla kapcsán mindenki a Kispált emlegeti, és annak ellenére, hogy egészen más sztori, van is ebben valami; biztos a baranyai levegő teszi.
Kifordított-befordított popos tingli-tanglik, a szövegben pszeudo-szürreáliák, mindennapi történetek megcsavarintva, középiskolás kultusz- és slágergyanús dalok; kis beat, némi reggae és ska, hangyányi KFT, music for the Kispál-generation.

WANTED 97/10 Néró

 

A Blabla és a lemezkiadó / Komló-Budapest menetrendszerinti sikermenet

Igen csábító feladatnak tűnik egy sikeresnek induló zenekarról írni, hiszen hiába vannak jobbnál-jobb együttesek Komlón, az igazi ismertség felé ezek alig-alig tudnak elindulni. Bizonyára semmi újságot nem fogok most azzal elárulni, hogy egy jókora adag szerencse nélkül a zenélgetés annyit ér, mint egy költő kiadatlan kötete, egy festő üresen hagyott vászna. A kevésbé költői lelkek számára álljon itt még egy hasonlat: akár egy vegyvédelmi ruhába bújtatott ádáz szatír. Az exhibicionizmus lényege szép magyar szóval élve az "emberekhezszólás", akár egy dallamról, versről, festményről, esetleg egy anatómiai tájegységről van szó. És most pedig -Hölgyeim és Uraim!- itt van végre egy Komló és Budapest között ingázó zenekar, a Blabla, megnyeri az év legnagyobb könnyűzenei fesztiválját, legjobb úton jár afelé, hogy rövid időn belül mindenki a nótáit fütyülje -vagy (neadjisten!) kifütyülje.
Nem titkolom, valahányszor egy zenekarról írok, iszonyú elfogultsággal kezelem őket. Mentségemre szóljon, imádom a zenét, általában ismerem a tagokat is (ki kit nem ismer Komlón?!...), sőt esetenként a barátaimat tisztelhetem bennük. Nem csoda, ha nehezen tudom visszafogni magam, s nem az űberszférákba tekintve próbálok róluk nyilatkozni.
Most sincs ez másként. S mivel jelen esetben egy a széleskörű ismertség küszöbén álló bandáról lesz szó, nem is titkolom, hogy mítoszírásra adtam a fejem. Történetek következnek, egymással csak gyenge logikai kapcsolatban álló apró adomák, a teljesség és az akadémiai értekezés igénye nélkül. Tiszta misztifikáció.

 

A zenekar a háromtagú Blabla együttes, amely vállalta azt a nem könnyű feladatot, hogy Komlóról elindulva alternatív zenét játsszon. A kazetta címe: Izék, és már ez is meghatározza a zene jellegét, mintegy azt sugallva, hogy pillanatnyi hangulat terméke az egész. Pedig ha meghallgatjuk, rá kell jönnünk, ez egyáltalán nem így van, az egész csak provokáció volt, három merész fiatalember kihívása, akik egy kicsit talán másképp látják azt a világot, ami körülvesz bennünket. Nagyon fontos, hogy nemcsak így látják, hanem megpróbálják elmondani, láttatni azt a képet, amit ők látnak. Az egész kiadvány koncepciózusan ragaszkodik a másképpen látás elvéhez, amit jelez már a borító tervezése is, hiszen barna alapon barna figurákat eddig még nem mert senki sem tervezni ilyen célra. Ami igazán feltűnő színnel van a borítóra nyomtatva, az az ars poetica: "A profizmus megöli az ösztönöket." Nem felszólító módban, csak egyszerű kijelentésképpen, de el kell hinnünk nekik, hogy komolyan gondolják. Aki egy vidéki kisvárosban vállalja, hogy végigjárja azt az utat, amit ők választottak, az nem szánhatja élete első lemezét puszta blöffnek. Kívánom ezért a triónak, hogy meghökkentő szövegeivel, valóban az újszerűséget kutató zenéjével hódítsa meg közönségét. És kívánok nekik még valamit: soha ne kelljen profivá válniuk, feladva elveiket.

ZSARU D. Nagy Lajos

 

 


 

 

 

 

Viszlát holnap! ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://zongo.blog.hu/api/trackback/id/tr19578266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabó gyuláné sz: Cs Nagy Aranka 2008.11.02. 11:21:41

Keresem a szülőfalui ismerőseimet. 1946-ban Kórósszigeten születtem, kb.1965.-ig éltem ott. Ismerhetlek?
süti beállítások módosítása