A mai nap a megkezdett riport harmadik, befejező részét olvashatjátok.
Hiperkarma-interjú - 3. rész
- Menjünk végig az Amondó albumon számról számra! A nyitódal mindjárt egy kakukktojás, egy szöveg nélküli szerzemény, aminek esztrádszerű hangulata is elüt a lemez egészétől. Padaba a címe.
- Direkt ez van az elején. „Padaba” – ez az egyetlen szöveg, ami megy benne. Egy kis kedves dal, szerintem a harmadik lemezt előlegezi meg, most, hogy így utólag belegondolok. Az biztos, hogy nem hasonlít az többi dalra.
- Ezért került a lemez elejére?
- Pontosan. Még csak intrónak sem mondanám, mert három és fél perces dal, tehát a hallgatóval teljesen el tudja hitetni, hogy ez egy ilyen könnyed lemez lesz, lazuljon el nyugodtan.
- Erre az ellentétre utal, hogy a szám végén egy női hang azt mondja, „ja”?
- Igen, valami olyasmi, hogy „ja, szóval ez nem ilyen lemez lesz?!”
- Ki énekli a vokált a dalban?
- Németh Jucika, az Anima énekesnője énekli az egyik szólamot, Frenk énekli a mélyet, az enyém pedig megegyezik a Juciéval, tehát hárman énekeljük el ugyanazt a dallamot.
- Aztán következik a „fekete leves”, maga a lemez, elsőször is rögtön a címadó dal, az Amondó.
- Ez lesz a második kislemezdal. A Mitévő? lesz az első és arra felelet az Amondó.
- Ennek a maxisorozatnak is kész a koncepciója?
- Persze: egy kérdés és arra a válasz.
- Az Amondó egy feszes, jól effektezett rockdal, aminek nagyon sűrű a szövege.
- Az van neki, elég sok. Egy párbeszéd, ami nagyjából arról szól, hogy az egyik megpróbálja bebizonyítani a másiknak azt, hogy igenis az olyan dolgok is, mint a szeretet, a szeretés, tanulandó dolgok. Meg kell tanulni, nincs értelme várni, akármire, sült galambra, hogy „majd ahogy alakul”, hanem „akibe beleszületek, beletanulok”. A lényeg az utolsó sorokban rejlik, amikor már nagyon gyorsan beszélgetnek: „Akarod?” „Nem.” „Nem akarod?” „Akarom”. „Ha nem akarod, akarom / ha akarod, nem akarom”. Magyarul: akármit is mondasz, mindig az ellenkezőjét fogom mondani.
- Eztuán következik a Beszélj szebben! című egykori Blabla-szám átdolgozása, újrahasznosítása, Blabla címmel.
- A következő dal, a Látatlan zeneileg mindenképpen játékosabb, slágeresebb.
- A Látatlan felépítése úgy néz ki, hogy egy rockosabb résszel kezdődik, majd ez lecsúszik szvingbe, a szvinges le reggae-be, majd ugyanezek váltakoznak újra. És végig megy rá egy nagyon osztós szöveg, ami nekem kábé valami olyasmit jelent, hogy valaki tudja az igazságot, de úgy próbálja előadni, hogy szándékosan rejtegeti közben, csak azért, hogy utána azt mondhassa, hogy „te még ezt sem tudod?” Hát körülbelül az ilyen embereknek szól, de szerintem viccesen.
- Ezután jön a Szónélkül, egy instrumentális szám.
- Egy két és fél perces dal, amiben hat különböző téma váltakozik, és egyik sem ismétlődik meg! Körülbelül ötszáz akkord van benne (gúnyos kacaj). Nagyon sok akkordváltás, transzponálódnak a hangnemek is benne végig, tehát megpróbáltam, hogy tudok-e ilyen filmzeneszerű dolgot csinálni. Nagyon sokat alakult, két évig. Ez volt az egyik legelső dal, amit pedzegettem ehhez a lemezhez.
- Bár nincs benne szöveg, mégis olyan mesélős hangulatú.
- Igen, mert nem ismétlődik benne téma. Ez a bonyolítások bonyolítása.
- A Feketepéter talán a legslágeresebb dal, az élni tudásról esik benne szó.
- Igen, ennek elég fontos a szövege, meghatározza nagyjából az egész lemeznek a mondanivalóját. Aki mélyebben belegondol, az eléggé meghasadhat ezen a dolgon, meglehetősen ellentmondásos. Barátaim közül is mondták már páran, akik hallották, hogy jónak tartják, de nem tudnak egye érteni vele, hogy tényleg ilyen lenne a világ. Szerintem ilyen.
- Hirtelen lesz vége, befejezetlen hatást kelt a dal.
- Az utolsó szó direkt marad le róla, rímpárban nyílván az jönne, hogy „néz”.
- Ismét egy instrumentális szerzemény következik, a Mandiner.
- Igen, ez is egy játékosabb darab. Ez nyitja majd a kazettán a B-oldalt. Ez egy pörgős bevezető, mivel innentől már szinte végig mollos számok jönnek. Ezek ugyanolyan pörgősek, de egyáltalán nem vidámak, szerintem innentől kezdve nincs vidám dal. Inkább csak melankolikus és szomorú, vagy dühös.
- A Mitévő? jön, az első kislemezdal.
- Egy időben írtad a két dal szövegét?
- Írtam a szöveget, és mindkettő 6/4-es volt, a Mitévő? mollosabb, az Amondó pedig dúros szám, és mind a kettőre passzolt az összes szöveg. Viszont azt érzetre döntöttem el, hogy melyik szöveg melyikre fog kerülni. A „nyakamon a sugarak” kezdetű szövegrész viszont mindkettőben jól mutatott. Egy csomó fecnit, lapot teleírtam mindenfélékkel és lassan kialakult: először csak két sor volt egyben, aztán négy sor, aztán kezdtek elkülönülni a tömböcskék.
- A szövegeket a zenével együtt írod?
- Igen, ez úgy jó. Nagyon sok minden megváltozik, miközben írom. Mindig megpróbálom úgy látni a lemezt, mint egy egészet, és utána mint egy puzzle-t, ki kell rakosgatni. Úgy tekintem, hogy már megvan, mielőtt még maguk a dalok meglennének. Lemezkeretben gondolkozom, hogy melyik dalt hova lehet elhelyezni, egymás utánban. Meg igyekszem nem azonos hangnemben írni. Most azon vagyok, hogy a harmadik lemezre tíz számot írjak különböző hangnemekben. Az fontos.
- A szövegek hogyan jönnek?
- Egyszerűen csak hallom. Hallottam ezt a „nyakamon a sugarak” sort, és hallottam hozzá a jó tanácsot, hogy „a ragokkal bolondítsd meg a szöveget!” A Mitévő? meg az egész lemez szövegvilága leginkább arra épül, hogy a szavaknak a ragjait megbonyolítom. Meg tele van közmondásoknak, közhelyeknek a kifordításaival, akár gyerekmondókák kifordításaival, mint az „egy kis dombra lecsücsülünk”. Inkább a szavaknak a pattogására figyelek, nem is annyira a jelentésére. A jelentést csak utólag próbálom meg valahogy én is elfogadni. És mindig rájövök, hogy valószínűleg arról szól, amit elkövettem azelőtt, hogy megírtam a dalt...
- A Mitévő? után a Felisút következik.
- Az egy laza hippis szám, lassú tempójú. Rengeteg szöveg van benne, iszonyú sok hadarás, viszont a hadarós szövegnek a két oldalán egy-egy refrén, ami talán kicsit kedvesebbé teszi ezt a dalt. Elég komoly a szövege. Nagyjából arról szól, hogy azért felfele is van. De azt hozzáteszem, hogy fent se jobb.
- A szöveged itt pont olyan, mintha mesét mesélnél.
- Ez egy meseszerű szám. A szintiket is úgy tettük rá, a hangokat, mintha meseszerű lenne. Egy történetet mond el valakiről, aki megpróbálja saját magát megkeresni.
- A folytatás egy feszes egyperces szám, a Secperc.
- Igen, 1 perc 10 másodperc. Az egyetlen olyan dal, amelyiknek viszonylag klasszikus dalszerkezete van. Gyorsan végigdarálós szám. Nagyon régen íródott meg a szövege, még talán '99-ben, de soha nem volt szó róla, hogy a Blablával megcsináljuk, csak úgy volt a fiókban. Elővettem, kicsit javítgattam rajta. „Ne hidd, hogy ennyivel megúszod / ne hidd, hogy nem sokáig húzod” – ez a jó hír benne.
- Az utolsó előtti szám egy valceres darab, a Szószerint.
- Van valami oka, hogy 3/4-ben íródott?
- Ennek azért van ilyen lüktetése, mert szerettem volna mindenképpen, hogy a lemeznek az A meg a B oldalán is – a kazetta formátumban – legyen egy 3/4-es szám. Az A oldalon a Szónélkül az, itt a B oldalon meg a Szószerint.
- A záródal a Vétó.
- Ez volt az utolsó dal: a lemezfelvétel előtt pár héttel készült el. Azóta nem is jött össze kész dal, de már van tíz téma... A Vétó szövegét nagyon nehéz volt megírni, sok álmatlan éjszakám beletelt. Én sem értem a szövegét. Furcsa, de egy olyan önkívületi állapotban írtam a szövegét, hogy nem igazán értem, miről szól, és van még egy pár szöveg, ami ilyesmi.
- Végszónak készült? Benne is van a szövegében a végszó szó.
- Igen. Az egész lemez úgy megy, hogy végig egy nagy sulykolás, veszekedés, és az utolsó előtti számban úgy van vége, hogy a veszekedő felek rosszban maradtak...
- És aztán az utolsó számban kibékülnek? Megértik egymást?
- Nem. A végére azért került ez a szám, mert a legfontosabb dolog ebben az emberi testnek nevezett szerkezetben mégiscsak a vér nevű folyadék. Semmilyen magasztos eszmét nem társítok hozzá, konkréten egy folyadékra gondolok, ami olyan mint a gépolaj vagy mint a telefonnak a töltő. A végén ez van: „a véred rád vall, rád és soha nem ellened / a véred rád vall, rád, de te sohasem engeded”. Ez a vége. Erre nem lehet visszaválaszolni (nevet).
- A harmadik lemezből mennyi terv van már meg?
- Az első pont, hogy meg kell találni, milyen hangulata legyen a lemeznek. Ez megvan: táncosabb, tánczeneibb lemez lesz. Ez a mostani, a második inkább "üzenetes" lemez.
- A következő album hagyományosabb, ismét dalforma centrikusabb lesz?
- Úgy érzem ezzel a második lemezzel letettük az asztalra, amit le kellett, így magunk előtt, és most már nyugodtan lehet könnyedebb zenéket próbálgatni. Ezt magyaráztam bele így utólag. Emlékszem, 2000-ben, mikor az első lemez kijött, kitaláltuk, hogy a második album nehéz, félelmetes, hibrid, nagyon kísérleti lemez lesz. Nehéz időszak volt, de most a könnyed tánczenei lemezhez könnyedebb időszak következik. Inkább a hangzásra fogunk figyelni, nem arra, hogy minél több akkord legyen belepasszírozva. Ismerős dalszerkezetek lesznek, de amivel meg lesz bolondítva, az a hangzás lesz meg a szünetek. Kevesebb szöveg lesz... és mindenképpen lesz a dalokban refrén!
interjú: Dömötör Endre + Déri Zsolt
zenekar- és interjúfotók: Déri Zsolt
2003.04.07
