Végre pótoltam ezen lemaradásomat is, és megnéztem A család kicsi kincse című filmet. Fenomenális! :) Spoilerveszély a tovább után.

A Little miss sunshine eredeti címmel megáldott mozi számomra szokatlan eszközökkel mesélt el dolgokat, de szerencsére a végén elégedetten keltem fel a számítógép felé fordított fotelemből. Szóval adva van egy család, apa, anya, kislány, fiú és a nagypapa. Mindegyikük egyéniség, de erről később. Hozzájuk csapódik az anya testvére, aki öngyilkossági kísérlete után kerül a képbe. A cél Kalifornia, egy gyermekszépségversenyre jutott be a család kicsi kincse, így őt mindenképpen el kell vinni oda. Élete nagy lehetősége lehet, szóval kihagyhatatlan. Ez az alapállás, és ehhez jön hozzá minden járulékos dolog, amik élvezhetővé tették az egészet.
Hatan vannak, és túlzás nélkül állítható, hogy mindegyikük egyéniség. Általában minden ilyen és ehhez hasonló film/képregény ott bukik el, hogy sok, vagyis inkább több szereplőre próbál egyformán koncentrálni, illetve őket megfelelően pozicionálni. Ennek talán az egyetlen eszköze az, ha mindegyiküktől kellő távolságot tart, mégis mindegyikük jellemét formálja. A család kicsi kincse tehát nem kevesebb, mint 6 főszereplőt szerepeltet. Nem elírás, mindegyikük főszereplő, önálló jellemmel és célkitűzésekkel. A dialógusok során mindenre fény derül, világossá válik a fő cél is. A szépségverseny mindannyiuk saját külön kis célkitúzését felülírja, így kovácsolva egybe a díszes kis társaságot. Ahogy a történet során szépen sorban minden főszereplő sorsa földbe döngölődik, ahogy egyre komorabbá válik a történet, Kalifornia még mindig jelentheti a megváltást. Jellemző, hogy a legkisebb szereplő célja mögé áll be mindenki, így az ártatlan kislány élete nem szenved csorbát. A felnőttlét persze ennél kacifántosabb, így egymás után dőlnek dugába az álmok, és az egyre elkeseredettebb szereplők már csak a szépségversenyben, illetve a kislány mosolyában bízhatnak.

A történet eleje rendkívül szuggesztív képsorokkal operál, amolyan eposzi kellékekkel enumerációt, seregszemlét tart: a szereplők legjellemzőbb pillanatait veszi sorra. Mint emberek hatan vannak, azonban hű társuk a hosszú út során egy kisbusz is szinte egyenrangú félként kezelődik (van ilyen szó?). A történetvezetésbe egy ügyes húzással olvasztják be a járművet, hisz lerobban, és minduntalan be kell tolni. Ezek száma elég ahhoz, hogy megjegyezzük az élénk sárga színét, formáját satöbbi. Remek megoldás.
Az film hangulata fokozatosan komorabbá válik, mégis nem annyira tudatosul ez bennünk, hisz a kislány ártatlan viselkedése reményt ad mindenki számára. Nem kell viszont ezt úgy elképzelni, hogy drámai mélységű dialógusok és cselekmények követik egymást egyre nagyobb erővel, hisz egy kis könnyedség is szorult a filmbe. Ez kifejezetten használ neki.
A befejezés aztán már tényleg mindent visz, ha mindez nem lett volna elég. Spoilerből eddig is sok volt, így tényleg meghagyom a felfedezés örömét másnak. Legyen elég annyi, hogy egy rég eltávozott szereplőhöz hű befejezésre kell számítani, ami annyira bizarr és meglepő, hogy mindenkit nevetésre sarkall. Ezenkívül ama tényezőnek állít megfelelő emléket. A sok megtépázott álmú szereplő visszanyeri optimizmusát, a kislány fejlődése pedig a továbbiakban is törésmentes maradhat. Ha szabad így fogalmazni. Eleget szívott mindenki az út során, és egy igazán stílusos levezetéseként sikerült megkomponálni a záró jelenetet.
A család kicsi kincse emellett egy igazán elrettentő tükröt mutat az Amerikában virágzó gyermekszépségversenyeknek. A versenyben részt vevő kislányok bemutatása során egy szóval nem foglalkoznak ezzel, hanem a néző fantáziájára bízzák az egészet. Később persze rájönnek, hogy ez egy beteg hely, de ez most lényegtelen. A csillivilli környezet, a beállítások mind arra a meggyőződésre terelgetik a normális nézőt, hogy elítélje ezeket.

A szereplők szerintem telitalálatok, az Office amerikai megfelelőjében a főnököt játszó srác brillírozik, talán az anya sikkad el kicsit, de azért még ő is simán elfér színészi képességeket nézve. Ami még emellett színészi játékban feltűnő volt, az a szépségversenyt rendező, illetve a zsűrit vezető nő karaktere. Nem tudom, hogy mi az eredeti színésznő neve, de nála jobb karakterszínészt nem találhattak volna erre a szerepre, mely bár elenyésző, ő mégis emlékezetessé tette.

Mindent egybevetve A család kicsi kincse egy nagyon igényes mozi azoknak, akik a nevetést szeretik valami mélyebb dologgal keverni. Intelligens alkotás, mely önmagán kívül a nézőt is annak tekinti.