Egy nap kihagyás után itt a szombati Hiperkarma adag. Egy újabb, 2006-os interjút olvashattok Bérczesi Róberttel. A cikk végén pedig linkeltem egy, remélem hasznos oldalt, ahonnan mindenféle, főként a hétfői témával kapcsolatos anyagot szedhettek le.
Bérczesi Róbert – Egyénfüggő Hiperkarma
a Pesti Est kisinterjúja
A Hiperkarma legutóbbi albuma, a magyar rocktörténet egyik csúcsművének tekinthető 2003-as Amondó nagyon magasra tette a lécet. Korabeli est.hu-interjújában Bérczesi Róbert úgy tervezte, hogy a kísérletezős és tömör Amondóhoz képest a harmadik lemezen jóval egyszerűbb, könnyebben énekelhető anyaggal állnak majd elő. 2006. március 24-én a budapesti Gödör Klubban már friss dalokat is bemutatnak az őszre ígért új albumról – ez adta az apropót a dalszerző-gitáros-énekessel való beszélgetéshez.
- Az eddigi Hiperkarma-számokat precízen és tudatosan építetted fel, az utolsó szóig és hangig. Most inkább egy táncosabb, lazább albumot írsz?
- A látszólag könnyednek tűnő zenék mögött is rengeteg munka van, az emberben egy idő után feltámad az igény, hogy minden hangnak, amit eljátszik, tisztában legyen a helyével és a miértjével is. A zeneszerzés egy ponton túl átmegy matekba.
- Ha megszáll az ihlet, rohamszerűen, feltartóztathatatlanul törnek elő belőled e sorok, vagy szép lassan érleled, cizellálod a mondanivalót? Az ország – sokak szerint – legjobb dalait írod. Az önbizalmad ezzel arányos?
- A dalok úgy íródnak, ahogy mondod. Jönnek a szavak, abból a sorok, a sorok érlelődnek aztán átfuttatom őket a szűrőmön. Ez az utóbbi a legkényesebb munka, mert mindig is önbizalomhiányos voltam. De ha nem így volna, lehet, hogy nem is írnék dalokat?
- Egy kérdésre egy lehetséges válasz: ez a közlési formád. Mondtad, hogy rajtad keresztül tudnak közlekedni a dolgok. Ez a médium meghatározása... Annak tartod magad?
- Pont annyira vannak médiumi képességeim, mint bármelyikünknek – a különbség abban áll, hogy engem érdekel a dolog. Megfejtő típusú embernek tartom magam.
- A rajongóknál nagyon betaláltatok: „Ti egész egyszerűen rólam szóltok” – és hasonlókat olvashatunk a honlapotokon. Pedig Bérczesi Robival történik mindez. Milyen érzés a személyes feltárulkozás és hogy ennyire egymásra találtok a közönséggel? Tudathasadásról van szó, vagy egyfajta egófeletti kollektíva hangja szólal meg általad?
- A közönség szeretetének mindig tudok örülni, de a feltárulkozás milyensége már hangulatkérdés. Ha rossz kedvem van, áldozatnak tűnik, ha meg jól érzem magam, terápiának – és fordítva. Nem hinném, hogy tudathasadásról van szó, vagy ha igen, akkor ebben mind egyformák vagyunk.
- Egyre fiatalabbak is bekapcsolódnak a zenekar iránti rajongásba. Nem korai még nekik ez a fajsúlyos szövegi és zenei világ? Ki az ideális Hiperkarma-hallgató?
- Remixek készülnek a dalaitokhoz. Hogyan (ít)éled meg, hogy újraértelmeznek?
- Szerintem a remix egy zseniális találmány, és mindig örülök, ha meghallom egy-egy dalunk átdolgozását. Én is megpróbálkozom vele, ha befejeztük a lemezt.
- A Hiperkarma dobosa, Frenk a szárnyát bontogatja: nemcsak meglepetésszámokat énekel a koncertjeiteken, de van egy saját zenekara is, melynek élén frontemberként adja elő saját szerzeményeit, s a hírek szerint lényegében már elkészült az albumával is. A Hiperkarma mellett nem szentségtörés mással is foglalkozni?
- A zenekarból rajtam kívül mindenki játszik más együttesekben is. A koncertdátumok egyeztetése az, ami odafigyelést igényel, a többi sima ügy.
- Az együttesben a zenészkollégákkal milyen a viszonyod? „Alád” dolgoznak, vagy egyenrangúak vagytok?
- Végül is tánczenét játszotok, de mellette masszívan tudatot is tágítotok, befolyásoltok... Mi a célotok vele? Elgondolkodtatás, örömszerzés, meghökkentés?
- A cél az emberek agyát kínzó leggonoszabb métely, az ellentmondás feloldása. Az ellentmondás addig marad ellentmondás, amíg nem tűr ellentmondást. Amint megtűri, feloldódik és megszűnik ellentmondásnak lenni. Ezt jó tud(at)ni.
- Ha valaki még nem ismerné a zenekart, hogyan mutatnád be neki, mire számítson?
- Ki mire. Van, aki megerősítésre, van aki szembesítésre. Egyénfüggő.
- Milyen kritika szokott érni? Kinek a véleményére adsz? Változni szoktál?
- A változást hiszem az egyetlen állandó tényezőnek a világban: azt, hogy mindenki változik, ha akar, ha nem. Sokféle kritikát kaptam már, de magamnál keményebb bírálóm kevés akadt. Mondtak már olyat, hogy „hiperkarma” nem is létezik, mert a karma az minden, és azon túl nincs semmi. Szerintem pedig a dolgok egyszerűen dolgok. A karma az karma, a minden az meg minden. „Life is life”.
- Téged „felzabál az élet”? Hiszel a sorsban?
- Hiszek mindenben, de nem hiszek el mindent. A mindentudást délibábnak tartom, olyan dolognak, amibe biztosan beleszédül az ember. Erre lett kitalálva. Rengeteg trükk és buktató van elrejtve a világban, és ezek közül a legrafináltabbakat még csak nem is az emberek találták ki.
- Spirituális fejlődés, úton levés: a buddhizmus (vagy más hit, filozófia) foglalkoztat egyébként?
- Egyik izmussal se tudok egyetérteni teljes mértékben, és az izmusnak álcázott dolgokkal sem. Nem hiszem, hogy létezik olyan álom, amit nehezebb megvalósítani, mint megtanulni élni benne.
- Kinek a koncertjét nézed meg szívesen? Barátkoztok más zenekarokkal?
- Mostanában ritkán járok el szórakozóhelyre, de figyelem a zenei történéseket, és azt hiszem, a többi zenekarral baráti a viszonyunk, kölcsönösen hatunk egymásra.
- Felhívtak, elmondták, hogy miről szólna a műsor, és tetszett az ötlet. Ezután megkértek, hogy vágjunk össze egy kb. 30 másodperces verziót a refrénből, meg néhány rövidebb zenei részt az átkötésekhez. Ennyi.
- Fontos számodra a költészet, úton-útfélen verseket olvasol (fel). Inspirál vagy kikapcsol?
- Őszintén szólva nem nagyon izgat a költészet. Ami nekem fontos, az a dalszövegírás. Aki próbált már írni, az tudja, hogy mennyire más a kettő. A dalszövegek írása az, ami igazán kikapcsol, a (f)elolvasásuk inkább tesztelés. Sokszor hangosan kimondva derül csak ki dolgokról, hogy baromságok.
fotó: Hajdú András
interjú:
- A látszólag könnyednek tűnő zenék mögött is rengeteg munka van, az emberben egy idő után feltámad az igény, hogy minden hangnak, amit eljátszik, tisztában legyen a helyével és a miértjével is. A zeneszerzés egy ponton túl átmegy matekba.
- Ha megszáll az ihlet, rohamszerűen, feltartóztathatatlanul törnek elő belőled e sorok, vagy szép lassan érleled, cizellálod a mondanivalót? Az ország – sokak szerint – legjobb dalait írod. Az önbizalmad ezzel arányos?
- A dalok úgy íródnak, ahogy mondod. Jönnek a szavak, abból a sorok, a sorok érlelődnek aztán átfuttatom őket a szűrőmön. Ez az utóbbi a legkényesebb munka, mert mindig is önbizalomhiányos voltam. De ha nem így volna, lehet, hogy nem is írnék dalokat?
- Egy kérdésre egy lehetséges válasz: ez a közlési formád. Mondtad, hogy rajtad keresztül tudnak közlekedni a dolgok. Ez a médium meghatározása... Annak tartod magad?
- Pont annyira vannak médiumi képességeim, mint bármelyikünknek – a különbség abban áll, hogy engem érdekel a dolog. Megfejtő típusú embernek tartom magam.
- A rajongóknál nagyon betaláltatok: „Ti egész egyszerűen rólam szóltok” – és hasonlókat olvashatunk a honlapotokon. Pedig Bérczesi Robival történik mindez. Milyen érzés a személyes feltárulkozás és hogy ennyire egymásra találtok a közönséggel? Tudathasadásról van szó, vagy egyfajta egófeletti kollektíva hangja szólal meg általad?
- A közönség szeretetének mindig tudok örülni, de a feltárulkozás milyensége már hangulatkérdés. Ha rossz kedvem van, áldozatnak tűnik, ha meg jól érzem magam, terápiának – és fordítva. Nem hinném, hogy tudathasadásról van szó, vagy ha igen, akkor ebben mind egyformák vagyunk.
- Egyre fiatalabbak is bekapcsolódnak a zenekar iránti rajongásba. Nem korai még nekik ez a fajsúlyos szövegi és zenei világ? Ki az ideális Hiperkarma-hallgató?
- Remixek készülnek a dalaitokhoz. Hogyan (ít)éled meg, hogy újraértelmeznek?
- Szerintem a remix egy zseniális találmány, és mindig örülök, ha meghallom egy-egy dalunk átdolgozását. Én is megpróbálkozom vele, ha befejeztük a lemezt.
- A Hiperkarma dobosa, Frenk a szárnyát bontogatja: nemcsak meglepetésszámokat énekel a koncertjeiteken, de van egy saját zenekara is, melynek élén frontemberként adja elő saját szerzeményeit, s a hírek szerint lényegében már elkészült az albumával is. A Hiperkarma mellett nem szentségtörés mással is foglalkozni?
- A zenekarból rajtam kívül mindenki játszik más együttesekben is. A koncertdátumok egyeztetése az, ami odafigyelést igényel, a többi sima ügy.
- Az együttesben a zenészkollégákkal milyen a viszonyod? „Alád” dolgoznak, vagy egyenrangúak vagytok?
- Végül is tánczenét játszotok, de mellette masszívan tudatot is tágítotok, befolyásoltok... Mi a célotok vele? Elgondolkodtatás, örömszerzés, meghökkentés?
- A cél az emberek agyát kínzó leggonoszabb métely, az ellentmondás feloldása. Az ellentmondás addig marad ellentmondás, amíg nem tűr ellentmondást. Amint megtűri, feloldódik és megszűnik ellentmondásnak lenni. Ezt jó tud(at)ni.
- Ha valaki még nem ismerné a zenekart, hogyan mutatnád be neki, mire számítson?
- Ki mire. Van, aki megerősítésre, van aki szembesítésre. Egyénfüggő.
- Milyen kritika szokott érni? Kinek a véleményére adsz? Változni szoktál?
- A változást hiszem az egyetlen állandó tényezőnek a világban: azt, hogy mindenki változik, ha akar, ha nem. Sokféle kritikát kaptam már, de magamnál keményebb bírálóm kevés akadt. Mondtak már olyat, hogy „hiperkarma” nem is létezik, mert a karma az minden, és azon túl nincs semmi. Szerintem pedig a dolgok egyszerűen dolgok. A karma az karma, a minden az meg minden. „Life is life”.
- Téged „felzabál az élet”? Hiszel a sorsban?
- Hiszek mindenben, de nem hiszek el mindent. A mindentudást délibábnak tartom, olyan dolognak, amibe biztosan beleszédül az ember. Erre lett kitalálva. Rengeteg trükk és buktató van elrejtve a világban, és ezek közül a legrafináltabbakat még csak nem is az emberek találták ki.
- Spirituális fejlődés, úton levés: a buddhizmus (vagy más hit, filozófia) foglalkoztat egyébként?
- Egyik izmussal se tudok egyetérteni teljes mértékben, és az izmusnak álcázott dolgokkal sem. Nem hiszem, hogy létezik olyan álom, amit nehezebb megvalósítani, mint megtanulni élni benne.
- Kinek a koncertjét nézed meg szívesen? Barátkoztok más zenekarokkal?
- Mostanában ritkán járok el szórakozóhelyre, de figyelem a zenei történéseket, és azt hiszem, a többi zenekarral baráti a viszonyunk, kölcsönösen hatunk egymásra.
- Felhívtak, elmondták, hogy miről szólna a műsor, és tetszett az ötlet. Ezután megkértek, hogy vágjunk össze egy kb. 30 másodperces verziót a refrénből, meg néhány rövidebb zenei részt az átkötésekhez. Ennyi.
- Fontos számodra a költészet, úton-útfélen verseket olvasol (fel). Inspirál vagy kikapcsol?
- Őszintén szólva nem nagyon izgat a költészet. Ami nekem fontos, az a dalszövegírás. Aki próbált már írni, az tudja, hogy mennyire más a kettő. A dalszövegek írása az, ami igazán kikapcsol, a (f)elolvasásuk inkább tesztelés. Sokszor hangosan kimondva derül csak ki dolgokról, hogy baromságok.
fotó: Hajdú András
interjú:
Paksi Erzsébet
2006.03.23
Végezetül pedig itt találjátok a kincsesbányát, feltéve, ha a zene gombra kattintatok:
;){kind=link}