Nagy bajban vagyok a lemezt illetően: ugyanis tetszik. Ami persze nem is lenne baj, ha nem lennék vele tisztában, hogy egy komolyabb kritikus simán lehúzná. Utána pedig még csak azt sem mondhatnánk, hogy igazságtalan volt.

Szerencsémre, illetve szerencsétekre nem első hallgatásomkor írtam ezt a posztot, mert az azóta hallgatással eltöltött napok mindegyik órájában egyre jobban leülepedett bennem az egész. Fokozatosan szerettem meg, vagy lehet, hogy egyszerűen csak elfogadtam olyannak amilyen? Ki tudja.

A Systemből megismert John és Daron egy egyszerű albumot hozott össze. Érheti az a vád is, hogy túl egyszerűt. Nekem inkább az alapkoncepcióval van bajom: túlságosan rövid számok követik egymást, és a sokszor ötlettelen befejezések miatt olyan érzése van az embernek, hogy egymás után dobált számokból alakult ki a tracklist. A sorrendből a tudatosságot hiányolom, ami persze ettől függetlenül lehet, hogy jelen volt, maximum nagyon elrejtőzött. A számok viszont önmagukban tényleg nagyon jók. Energikusak, jönnek menetrendszerűen, bár itt kisebb számban a Daron ordítások, ordítósanéneklős részek. A koncerteken minden bizonnyal hatalmas élmény lehet hallgatni őket, akkor gondolom rendesen improvizálnak, ugyanis mindegyik szám kitűnő alapanyag ehhez. Az már más kérdés, hogy másként nem is jön össze egy korrekt koncerthosszúságú fellépés. Bunkó rocknak is nevezték már az albumot, amit talán erősnek érzek, mégis van valóságalapja. Szerencsére talán a tagok egyike sem gondolta korszakalkotónak a lemezt, és így szép szerényen érhet el majd sikereket.

A kezdő Seriousről egyből süt, hogy energikus, tipikus kezdő nóta, de ennyi. Semmi extra, itt éreztem egy kicsit, hogy nehogymár ilyen számok legyenek végig. Aztán persze eszembe jutott, hogy lesz majd a végén egy They say, szóval rileksz.

A fent említett tudatossághiány ellenére fel tudnám rajzolni a lemez „ívét”. (ezt az ívet elég sok lemezkritikus szajkózza, hát én ne tenném?) A grafikon úgy nézne ki, hogy a negyedik számig monoton növekedne, majd az ötödik számtól kezdve elérne egy maximális értéket, és stagnálna a lemez végéig. Na jó, talán a They say még egy kicsit emelne is az egészen egy paraszthajszálnyit. Sokszor utánagondoltam, de nem tudtam megdönteni ezt a tézist. Daronék a negyedik szám után képtelenek hibázni. Mivel ez a blokk a lemez nagyobb hányadát teszi ki, egyértelművé válik, hogy jó lemez ez kérem szépen.

Az egyik kedvenc számom, a Babylon például a zenetörténelem során ezerszer elkoptatott sémát használja, mégis működik. Talán mert több millió légy nem tévedhet ugye, illetve érdemes újra és újra meghallgatni, mert talán ez az egyik legsystemesebb szám a lemezen. Egy jó szám, megfelelő „ívvel”. :)

De van a továbbiakban is hatás még bőven. A szintén nagyszerű Enemy éneklős részei például tipikus heavy metal kiállások, kicsit visszafogottabban, megfontoltabban annál. Tökéletesen passzolna egy glamrock zenekar műsorába, ahogy a kamerába pózolva összeölelkezne gitáros és énekes.

A másik gyöngyszemet, a 3005-öt érdemes úgy meghallgatni, főleg az elejét, hogy Daron hangja helyett Anthony Kiedisét képzeljük. Tipikus RHCP szerzemény. A lemez talán legjobbja.

De számtalan más hasonlóság, esetleg hatás felfedezhető a számokban, hogy mást ne említsek még, mint a Beatles-Strawberry fields forever orgona hangja az egyikben.

A tételek többségében előfordulnak olyan hangok, amik egyrészt System-idegenek (még), másrészt nagyon jót tettek az összképnek. Kísérletezgető kedv, és nem a már agyonhasznált hangminták használatával dolgoztak. Mondom ezt persze úgy, hogy igazából teljesen átlagos hangszerekkel dolgoztak, csak néhány esetről van szó, amikor ilyenekhez folyamodtak.

Összességében egy egész jó albummal van dolgunk, ami önmagában sem rossz, de az ember képtelen elvonatkoztatni a attól, hogy kiktől hallja ezeket a számokat. A hülye elfogult. :) Egyben viszont igazságtalanság lenne azt mondani, hogy valamivel is jobb, mint Serj próbálkozása. Szintén valahol egy lebutított System lemez, kicsit globálisabban, de politikai kiszólások itt is megtalálhatóak. Szóval mindkettő hasonló bajokkal küzd, hasonló pozitívumokkal rendelkezik. Nem System szintű zene, de engem meggyőztek. Aki megteheti, irány Bécs! :)

Néhány koncertfelvétel a jutúbról, nem is rosszak!

Universe

Enemy (Drugs)

They say