Hosszú szünet után Marvel képregényt vettem a kezembe – bár itt csalok, mert a Hihetetlen Pókember utolsó két száma megvan - Bosszú Angyalai sztorit pedig nagyjából 13-14 évesen olvastam utoljára. Szóval a szokásosnál is szubjektívebb leszek és igyekszem most se ellőni a poénokat.
Nos, ahhoz képest, hogy elszoktam a szuperhős-sztoriktól – főleg a Marveltől – és hogy az ilyen csapatbanzájoktól (Angyalok, JLA, JSA stb.) nem várok sokat, ettől függetlenül egész jó volt. Amit fontos megjegyeznem, hogy külön örülök amiért a kiadványba ismertetők jelentek meg a főbb szereplőkről és magáról a csapatról. Mégpedig azért mert ahogy észrevettem, ebben a sztoriban, ami a Bosszú Angyalai szuperhős-csapat feloszlásához vezet – igen fontos szerepe van annak, hogy az évek (najó, évtizedek) során a karakterek egyénileg miken mentek keresztül és ehhez hogyan viszonyulnak a többiek egyénileg ill. csapattagként. Nem mindegy, legalábbis szerintem, hiszen Vasember (aki ráadásul nemcsak BA tag, de egyéb fontos pozíció(ka)t is betölt) újból előkerülő „vélt vagy valós” alkoholproblémája megosztja a csapatot – bár akkorra már a feje tetején áll minden, és Amerika Kapitány véleményéről nem lehet tudni, hogy azt mint egyénként vagy mint csapattagként mondja. Persze erről mindenki azt gondol amit akar, talán én is túlcifrázom most ezt a gondolatkört, de azt hiszem ez egy kulcsmomentum a történetben, miközben a totális széthullásban van a csapat.
Szóval az események láncolata nem valami egyértelműen külső gonosz megjelenésével indul el, bár elterelésként még erre is akad példa, hogy a helyzet még bonyolultabbá váljon, ahogy haladunk előre a történetben. A helyzet pedig annyira súlyos lesz, hogy mindenki a helyszínre érkezik, aki valaha Bosszú Angyal volt vagy legalábbis segíteni akar. Meg persze Nick Fury és az osztaga. És miközben az újabb csapások jönnek, kezd feltűnni, hogy valami bűzlik. Túlságosan egyszerre történnek olyan dolgok, amik már régen történtek meg ill. amik túl nagy falatok lennének, mégis illogikus módon vannak jelen. Vízió még viszonylag az elején megpróbálná elmagyarázni, hogy ez az egész milyen mélyre vezet, de erre már nem marad idő. Mikor pedig végre kifundálják, miről is van szó és véget vetnek az egésznek, addigra a Bosszú Angyalai már szétesett…
Az hogy Brian Michael Bendis milyen író, azt eme kötet alapján még nem tudom megítélni. Szó mi szó, a képregény olvastatja magát, a haladással nem volt semmi gondom, viszont úgy vélem bárki fel tud borítani egy legendát, akármilyen karakterről vagy csapatról van szó, de ezt jól levezetni már nem olyan egyszerű feladat és kíváncsi vagyok rá, hogy ezt az egészet hogyan folytatja, mik lesznek a következményei egy ilyen váratlan eseménynek vagy például olyan dolgoknak, mint Magneto megjelenésének a végén.
Mivel kerültem idáig ezeket a sztorikat, ezért David Finch 
teljesen új volt számomra, viszont tetszett. A modern csili-vili színezést nem szeretem annyira (remélem ez a téma úgy általában majd még mérséklődik egyszer valami egészségesebb arányba és meghúzzák a vonalakat mindenhol, ahelyett, hogy azt két szín találkozásával jelzik), nem volt annyira bosszantó ez számomra, mint más képregényeknél.
Külön megemlítendő, hogy van benne 3 oldal egy régi Avengers képregényből, szerintem jó ötlet volt bele rakni. Nemrég kaptam amúgy egy ingyenes Marvel füzetet amiben elmesélik, mi történt az utóbbi néhány évben a Marvel Univerzumban és az egészet ezzel a Bosszú Angyalai történettel kezdik. Elnézve az eddig megjelent és tervezett címeket, a Kingpinnek (és a Fumaxnak) köszönhetően úgy fest, végig tudjuk követni mi magyar olvasók is papíron ezt a nagy esemény-hullámot (vagy legalábbis a fontosabb részeit), ami ha jól értesültem akkor a kint most futó Secret Invasion-ban csúcsosodik ki. Szóval aki esetleg hozzám hasonlóan szeretne ebbe a laikusoknak átláthatatlan tűnő Marvel Univerzumba belekóstolni, annak ajánlani tudnám ezt a kötetet.
