[Chavez] Hiszek a káoszban, ezért a most következő három klip az égegyadta világon semmilyen módon nem kapcsolódik egymáshoz, leszámítva persze, hogy szerintem mindegyik bitang jó. A terjengős bevezetésben viszont nem hiszek, ezért vágjunk is bele ízibe.
Az öreg Mojo Nixon egy jelenség. Ez a hírhedten liberális eszméket valló zenei gyászhuszár az aktívabb éveiben gyakorlatilag hadat üzent az egész felszínes társadalomnak, és az egész MTV-generációnak. A 80-as években még ő is készített rövid spotokat az MTV számára, de mivel olyan előszeretettel fikázta a kor celebritásait (kiváltképpen Rick Astley irritálta), a zenei csatorna besokallt, aztán kiadta a munkakönyvét. Ez persze csak olaj volt a tűzre. Ettől fogva ez a megzabolázhatatlan vadember az egyszerű, de ütőképes psychobilly-szerű zenéjével még az élő fába is belekötött. Nixon ma már azért némelyest lenyugodott és zeneileg is jóval érettebb lett (Jello Biafrával is csinált egy remek lemezt), és még a filmezésbe is belekóstolt, játszott például a felejthetetlen és megunhatatlan Super Mario Bros.-ban is, ahol állítólag egy Goomba lett belőle. (Don’t ask…) Az alább linkelt pörgős R&R nótában az egykori tini popsztár Debbie Gibson-ba rúg bele jó nagyokat, de Rick Astley is megkapja ami jár neki. A videó érdekessége azonban mégis inkább az, hogy szerepel benne Winona Ryder, akibe 10 éve még tök szerelmes voltam
Mojo Nixon – Debbie Gibson Is Pregnant with My Two-Headed Love Child
A végére hagytam az egyik abszolút kedvencemet. A Th' Legendary Shack Shakerst addig tudnám ajnározni, míg be nem telik a blog, ezért nem is teszem. A lényeg, hogy ez egy érdekes „southern gothic” csapat, amit ugyan szintén aposztrofálhatunk psychobillynek, de azért annál jóval összetettebb a dolog. Polka, rockabilly, rock, blues, bluegrass, country és még ki tudja hány féle adalékból áll össze ez a zenei nonplusultra, és az is biztos, hogy J.D. Wilkes Ezredest nem véletlenül nevezte Biafra az „utolsó nagy rock and roll frontembernek”. Az ezredes nemcsak egy igazán szuggesszív színpadbetyár, de mellette képregényeket készít, fest és már egy dokumentumfilmet forgatott az amerikai délvidék sajátos hangulatáról. Egyszer valahol azt írtam a Shack Shakersről, hogy mintha csak a Carnivale és a Prédikátor univerzuma találkozna egymással, Nashville felé félúton. Na ez a tuti. A klip is mintha ezt erősítené. Krisztusom, de imádom ezt a bandát!!!!!
