Nem tudom, hány embernek lehet érdekes, de gondoltam listába szedem a tizenegy kedvenc albumom – tízet akartam, de valamit majdnem kifelejtettem, egy másikat meg már nem akartam kivenni. Valahogy mindegyik olyan furcsa módon van fenn, de úgy érzem ez a helyes tartalom és sorrend.
Figyelem!!! Sok belefeccölt munka!!! :D
11. Nirvana – Unplugged In New York (1994)
Na ez már kapásból egy furcsa eset, mert ez sohase volt meg se CD-n, se letöltött formában, ugyanis anno videóra volt felvéve az MTV-ről (amely verzióról ha jól emlékszem két szám ki van hagyva) újonnan kapott felvevős videómmal, és rengetegszer végignéztem/ meghallgattam. A kedvenc szám innen a Meat Puppets tagjaival előadott Plateau:
10. Pixies – Doolittle (1989)
Megint csak érdekes módon van itt, mert egyrészt nehéz eldönteni, hogy ez vagy a Surfer Rosa tetszik jobban, ráadásul mint albumokat kevesebbet hallgattam, mint összevissza, random módon. Mégis úgy éreztem, fent kell legalább az egyiknek lennie a listán és végül a Doolittle lett az. Úgyis jobb a borítója, höhö. A személyes kis kedvenc erről feltehetőleg a Hey:
9. Pearl Jam – Ten (1991)
Egy album, amit mikor meghallgattam, úgy éreztem (annak ellenére, hogy nem vagyok szakértő, csak egy egyszerű hallgató) a világ legjobb rocklemezei közt a helye, most is ezt gondolom és ennél többet nem is tudnék mondani róla. Legnagyobb kedvenc az első szám, az Once:
8. Mazzy Star – She hangs Brightly (1991)
Anno még a Batman Forever filmzenelemezen találkoztam először a bandával Tell me now című számuk révén, ami azóta is a legnagyobb kedvenc tőlük. Innen nem tudok választani a Be My Angel és a Ghost Highway között, de legyen utóbbi:
7. Sonic Youth – Goo (1990)
Nem tudom mit írjak erről, képregényes a borítója, minden számhoz készült videóklipp és kurvajó és a Kool Thing róla a kedvencem:
6. REM – Monster (1994)
Az első kazik között volt (a Green és az Up mellett) amit kivettem a helyi könyvtárból, miután hajlandó voltam észrevenni, hogy az intézménynek van egy ilyen részlege is. És tökre örülök, hogy a Road Movie című koncertvideó is ennek a lemeznek a turnéján készült. A legnagyobb kedvenchez, az I don’t sleep, I dream-hez nem találtam normálisabb videót, mert a másikban beleszövegelnek, úgyhogy ez van:
5. Filter – The Amalgamut (2002)
Ami ebben az albumban meglep, az az, hogy nem ismerik annyira sokan mint az elvárható lenne. Meg úgy általában a zenekart sem, aminek a frontembere amúgy a T2 folyékonyrobotját alakító színész öccse. Na mindegy, egyértelműen a Where do we go from here? volt a legjobb szám a lemezen – sajna levették az eredeti videót, így csak ez van:
4. Nirvana - In Utero (1993)
Amivel megszerettem a torzított gitár hangját. Amit furcsállok, hogy miért nem kezdtem el akkoriban (mármint nem 1993-ban, hanem 2000-1 környékén) lefordítgatni a dalszövegeket, másként fogalmazva angolul tanulni – és ugyanekkor ugyanez érvényes a Trollból beszerzett Spawn-jaimra is. Nem is tudom melyiket bírtam a legjobban, legyen ez:
3. Songs In The Key Of X (1996)
A kazi (később secondhand-ben sikerült beszereznem CD-n, bennefoglaltatva az előző tulaj TVR-Hetes képkivágásait is, amit benne hagyott a tokban), ami meghatározta a zenei izlésemet egy életre (gondolom én) – még akkor is ha, középsuli elsőben inkább a metál felé kacsintgattam. Az X-akták sorozat filmzenéjén – ami amellett, hogy tele van marhajó számokkal - olyanokat fedeztem fel magamnak, mint Sheryl Crow, a Foo Fighters, a Filter vagy Frank Black, akiről később megtudtam, hogy van egy jó kis zenekara, valami Pixies vagymi. Innen a legnehezebb kedvencet választani, legyen az utóbb említett egyén Man of Steel száma. Az úgyis olyan képregényesen hangzik:
2. Sheryl Crow – The Globe Sessions (1998)
Sokáig úgy éreztem, hogy ennél jobb albumot nem is fogok találni. Végül mégis, de az már egy másik történet, mindesetre ezzel azt hiszem el is mondtam, mit gondolok Sheryl Crow harmadik albumáról. Az abszolút kedvencnek (Anything but down) nem találom a klippjét, remélem ez is megteszi:
1.The Raveonettes – Pretty On Black (2005)
Emlékszem mennyire vártam a kedvenc bandám második albumát, aztán fölmentem a honlapjukra, ahogy mindig és totál ledöbbentem, miközben pofámba ömlött a rózsaszín. Nehezen akartam elhinni, hogy ez nem vicc és a dizájn igazodik az új album borítójához (a cover browser-en van egy worst covers kategória, előbb-utóbb bekerül). Aztán megvettem, meghallgattam és nem tetszett. Aztán csakazért is hallgatgattam aminek az lett a vége, hogy azon a nyáron szinte mindennap meghallgattam, volt hogy kétszer is. Nem hiszem, hogy a Raveonettes rajongók többségének ez a kedvenc albuma, valószínűleg az egész bolygón egyedül én vélekedek így, mindesetre szerintem sokáig úgy fogom érezni, hogy ennél jobb albumot nem fogok találni. :)
Mivel a Somewhere In Texas már volt a zongo-n, ezért jöjjön a „másik legjobb” Sleepwalking:
