Kedden, azaz ma délután ismételte az RTL Klub a Győzike széria gyakorlatilag egyetlen értékelhető epizódját, melyhez nem restelltek komolyabban vehető problematikát kreálni, és szemérmetlenül fel is használni.
Hősünk életében lezárult egy fontos szakasz, hazatért a dél-amerikai dzsungeles száműzetéséből, itthon a megérdemelt pihenés helyett azonban teljes káosz fogadja. Felesége, állandó társa a bajban sem segíti ki a látszólag ismét labilis lelkiállapotú Győzit, viselkedésével és nemtörődömségével még jobban a depresszió irányába löki hites urát. Az igazi konfliktust azonban mindezeken túl öccse, Gáspár Zsolti robbantja ki, amikor is megsértődve azon, hogy Győzi felbontja az ő nevére érkezett dicsérő leveleket (amik valami meg nem magyarázott okból kifolyólag kerültek Győzi postaládájába), eldönti, hogy felhagy az állandó mellékszereppel, és ő is CELEB lesz. De mitől celeb a celeb? Bárki lehet celeb? Egy önmaga és a teljes helyzet paródiájaként felfogható asztali párbeszéd közben, ami annyira műen megírt, hogy az már csakis erősítő effektként elfogadható, kiderül, hogy Győzi nagyon is szakrális dolognak tartja a sztár-létet, amit nem mindenki érhet el. Ez a kettősség aztán teljesen elfajul, és a legjobb szuperhőstörténetek analógiájára épülő sztorik esszenciáját magában foglaló, lebilincselő epizód kerekedik.
Az említett kardváltás vége az lesz, hogy Győzibe, aki ugye a depresszió nevű kút legszélén táncolt eleddig, még egyet rúg saját fivére, miszerint ő nem lenne képes újra kétkezi munkát vállalni, csupán egy kiégett, cselekvésre képtelen, lézengő sztár már. Zsolti persze igenis komolyan gondolja a celebbé válást, hisz hülye lenne továbbra is Győzi szárnyai alatt tevékenykedni, mikor a spiritusz megvan benne, hogy még bátyjánál is fényesebb állócsillaga legyen a hazai sztárvilágnak.
Figyelemre méltó, hogy a készítők ezt a jelenetet szinte már a legelején az arcunkba tolják, hogy aztán legyen idő bőven a következmények kifejtésére, és egy valamilyen konklúzióra is jusson az adásidőből. A sértegetések miatt megtépázott önbizalmú hősünk mihez is kezdhetne (és most villant fel feje felett a jól ismert sárga fényű izzó): VISSZA A GYÖKEREKHEZ! Bebizonyítja ő, hogy igenis képes tisztességes, kétkezi munkával pénzhez jutni, és nem csak egy agyatlan sztárocska. Persze küzdelme eleve halálra ítélt, ezt rajta kívül talán mindenki tudja, de bukása így lesz majd a szokásosnál is nagyobb és erőteljesebb. A determinált véggel ő mit sem törődik, hosszas keresgélés után talál egy álláshirdetést: újra hentes lesz, és disznókat fog darabolni napi szinten.
Eközben Zsolti, az újdonsült "uralkodó" (mondjuk Norman Osborn), valamint a mellette állandóan amolyan Robinként szerencsétlenkedő sidekick-je, a csibészes tekintetű, korlátoltabb képességű Zoli lázasan dolgoznak azon, hogy Zsolti bekerüljön a média körforgásába. Van itt Rocky idézet lépcsőn felfutással, valamint kötelezően beleszőtt stílus- és frizuraváltás. Az egyik hihetetlen véletlen is épp a fodrásznál játszik főszerepet: a tévében éppen a Cool Tv-be keresnek új műsorvezetőt, és mi lenne ennél jobb ugródeszka a világhír felé? Naná, hogy semmi, következő útjuk aztán oda is vezet.
Győzi önmagát alakítva, egyre sötétebb tekintettel (Daredevil) tekint előre, még ha tudja, ez az előre sokkal lejjebb van, mint addigi élete. Elmegy az interjúra, ahol megegyezés után másnapra várják is munkakezdés apropójából. A kezdést egyébként hajnali hat órára meghatározó leendő főnöknél aztán Győzi felsrófolja az életviteléhez sokkal inkább passzoló tizenegyre, és nem restell ezt az otthoniak terhére felróni: családi problémákra hivatkozik. Ebből is látható, hogy hősünk labilis, meggyengült idegzetéhez igazodva már semmitől sem retten vissza, képes szeretteit is bemocskolni, kilátástalansága fekete, mindent beborító lepelként telepedik az amúgy napfényes délutánon öntudatlanul bámuló tévénézőre is.
Zsolti párhuzamos "utazása" Győzivel nagyon jól megkomponált, körülbelül ugyanazt az utat járják be fivérével, melyek ellentétes irányúak, mégis hasonló véggel kecsegtetnek. Ez lebilincselően izgalmasan megrendezve elsődlegesen fel sem tűnik nekünk, nézőknek. Szinte ugyanabban az időben jutnak el arra a felismerésre, hogy képtelenség kibújni a bőrükből, de ekkor már túl késő sajnos. Zsolti nyilvános megaláztatását elég büszkén viseli, állandóan másokat okolva kommunikációs nehézségei miatt a Cool stúdiójában, ahol a stáb egyébként rendkívül szimpatikus benyomást kelt. Segédje, Zoli, aki időközben elsődleges menedzserré vált, valamint stylist feladatokat is elvégez, ha úgy hozza a sors, eszetlenül hajtja előre felfedezettjét, még akkor is, amikor rajta kívül mindnekinek nyilvánvalóvá válik: Zsolti nem erre született.
Győzi új munkahelyén ugyancsak szerencsétlenkedik, és bár neki van gyakorlata abban, amit csinál, nem képes rá koncentrálni, és egy próbálkozás után egyből feladja adott feladatát. Végigjárja a disznófeldolgozás szinte teljes folyamatát, minden fázisban kipróbálja magát, de természetesen egyikben sem képes maradandót alkotni. Figyeljük meg, hogy testvéréhez kísérteties módon ő is másokat okol szerencsétlenségei miatt. Arra hivatkozik például, hogy nem hagyják őt kibontakozni, nem kap elegendő időt és figyelmet, de a komor, munkájukba beleszürkült munkások ezzel nem érnek rá foglalkozni. Ennek az egymásnak feszülő, ellentétes irányú érdekek ütközéséből annyi sül ki, hogy Győzit húshordóvá fokozzák le, ami aztán olyan elementáris erővel hat hősünk elméjére, hogy újra magához tér, és rájön: nem áltathatja tovább magát. Ekkor (talán nem véletlen) Zsolti is beadja a kulcsot, és egy, az adás végén látható zárójelenetben újra összetalálkoznak az utcán. Győzi a Ferrarijába invitálja tékozló öccsét, és mindketten megbánják tetteiket, végre ismét béke honolhat Salgótarjánban.
Bár az epizód a felétől ócska középszerbe fullad, az elején felvetett morális kérdések a végsőkig képesek voltak a tévé előtt marasztalni. A szuperhőstörténetek analógiájára épülő forgatókönyv önmagát neveti ki, miközben ugyanannyira komolyan vehető, mint bármelyik Superman vagy Batman füzet. Csak hogy itt nincsenek univerzumok: a készítők nem szégyelltek DC, Marvel és más képregényekből is lopni, hogy aztán valami teljesen újat hozzanak létre. A semmiről szól ez kérem szépen. Azt kutatja, hogy mi a celebség, létezik-e ilyen fogalom egyáltalán. És hogy mi a tanulság? Talán az, hogy kutyából nem lesz szalonna!
ps.: Nem, nem. Na nem bírom tovább nevetés nélkül. A tanulság teljesen más: képes vagyok a semmiről oldalakon keresztül gépelni! Ne vegyétek komolyan, árt a gyomornak! :D A szalonnás poénért pedig bocs!
