A héten elölről kezdek mindent. A gépemről minden eltűnt: minden munka, fordítás, képek, programok, írások, listák, filmek, zenék. Minden. A régóta írt filmélmény-lista is, ahogy az ugyancsak régóta vezetett képregényes pontozós listám, amiket nagy valószínűséggel nem fogok visszamenőleg megcsinálni. Meg a photoshoppal összetákolt képeimet sem. Talán visszakérem attól/azoktól, aki(k)nek csináltam. Most van egy teljesen sima gépem, semmi nincs rajta. Fel kell töltenem, éppen ezért most nyugis számok következnek, az utóbbi két nap termései.

Először is belevetettem magam James Bond világába, és elsőként a The Spy who loved me-t néztem meg Roger Moore-ral a főszerepben. Barbara Bach, mint Bond-lány egészen aranyos volt, de nem lett a kedvencem, ahogy Stromberg nevű főgonosz sem. Talán a következő filmben lesznek jobb nők, meg gonoszabb gonoszok.

Carly Simon - The spy who loved me

Aztán egy délután alatt letoltuk húgommal a régi Star Wars-trilógiát, ami teljesítménynek teljesítmény, de még mindig távol vagyunk az eredeti célkitűzéstől: nem akarok meghalni anélkül, hogy nem láttam az egész sagát egyetlen nap leforgása alatt!!

Star Wars Empire Theme Song (legyen max hangerővel;))

Végezetül pedig Jesus Christ Superstar. Úgy néhány havonta rám jön a láz az eddig készült legjobb filmes musical-adaptáció iránt, és újra kell néznem egészében, vagy részleteiben. Most utóbbira volt időm, Júdás első száma pedig a legjobb dolog, mióta énekelnek a világon!

szerk.: Jó lenne már itthon is végre SW képregényeket olvasni TPB-ben. Tuti, hogy a Cartaphilus gondolkodott rajta, hogy azt adjon ki, de mano lebeszélte őket, mondván, hogy az Alieneket sokkal többen vinnék! :D